A hcul(hukul) ló,mely a Kárpátokban él,valószínűleg a tarpán közvetlen leszármazottja. Hazánkban Jósvafőn található egy rideg tartásban lévő ménes,mely fontos szerepet játszik a faj fenntartásában.
A tarpán
Ezt a lovat először Johan
n Friedrich Gmelin írta le 1774-ben,1769-ben,látta az állatokat Bobrovszk környékén,Voronyezs közelében.1784-ben Pieter Boddaert nevezte el a fajt Equus ferusnak,Gmelin leírása alapján.Nem tudván Boddaer elnevezéséről,Otto Antonius a nevet 1912-ben Equus gmeliniként publikálta,aki ismét Gmelin leírására utalt.Mivel Antonius elnevezése ugyanarra a leírásra vonatkozik,melyről Boddaer is elnevezte az állatot,az objektív szinoníma esete áll fenn.Manapság úgy tartják,hogy a háziasított ló,melyet 1758-ban Linnaeus nevezett el Equus caballusnak,a tarpántól származik,valójában a taxonómusok szerint ugyanahhoz a fajhoz tartoznak.A Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe szabályainak szigorú betartása szerint a tarpánt megilleti az E. caballus,vagy alfajként az E. caballus ferus elnevezés. Azonban a biológusok általában figyelmen kívül hagyják a szabályt és a tarpánra az E. ferus elnevezést használják,hogy elkerüljék háziasított rokonaival történő 9sszekeverését.
2003-ban a Nemztközi Zoológiai Nómenklatúra Bizottság(International Commission on Zoological Nomenclature-ICZN) megállapodott 17 speciális név használatáról
a vad fajok alapján,melyek megelőzték vagy egykorúak háziasított rokonaikkal,jóváhagyva a tarpánra használt E. ferus nevet.Azok a taxonómusok,akik a házi lovat a vad tarpán alfajának tekintik,az Equus ferus caballus elnevezést használják,az Equus caballus név megmaradt a házilónak,melyet ezzelkülönálló fajnak tekintenek.A Przewalski-ló(Ekuus ferus przewalskii vagy Equus caballus przewalskii,besorolása vitatott),más néven ázsiai vadló vagy mongol vadló,illetve taki a házi ló legközelebbi vadon élő rokona.
Napjaink legvadabb lovai,mivel az amerikai musztángok elvadult állatok,olyan lovak,melyeket már egyszer háziasítottak,de elszöktek és így nyerték vissza jelenlegi vad állapotukat.A Przewalski-lovat viszont soha nem háziasították sikeresen és napjainkban is megmaradt igazi vadlónak.Valaha számtalan olyan lóféle élt,melyeket nem sikerült háziasítani,ideértve a tarpánt és más lófajokat is.De legtöbbjük mára kihalt és a Przewalski-ló az egyetlen igazi vadló a világon, ma is biztosan beazonosítható,mégnem háziasított ló.
Ivan Szemjonovics Poljakov-aki megállapította,hogy az állat ténylegesen egy vadlófaj-,adta a hivatalos nevet
,az Equus przewalskiit(Poljakov 1881).Azonban a szakemberek véleménye megoszlik a faj besorolásáról.Néhányan úgy tartják,hogy különálló fajról,az utolsó vadjóról,Equus ferus van szó,mások szerint ez az Equus caballus egy alfaja.A kérdésre akkor találjuk meg a választ,ha megleljük a házi és a Przewalski-lovak közös ősét.A Przewalski-lónak 66 kromoszómája van,amíg a házilónak csak 64,a Przevalski-ló és a háziló kereszezhető,melyből 65 kromoszómájú termékeny csikók jönnek világra.Állományuk 2005-ben 1500 egyedet számlált,és mindegyik attól a 31 lótól származik,melyek 1945-ben már fogságban éltek,és melyek nagyobb része az 1900 körül elfogott kb. 15 példánytól eredt.A londoni zoológusok és a mongol tudósok együttműködésére létrejött válalkozás eredményeként az állatkertben élő lovakat sikeresen visszatelepítették a mongol vadvilágba és 2005-re a szabadon élő egyedek száma elérte a 248-at.
n Friedrich Gmelin írta le 1774-ben,1769-ben,látta az állatokat Bobrovszk környékén,Voronyezs közelében.1784-ben Pieter Boddaert nevezte el a fajt Equus ferusnak,Gmelin leírása alapján.Nem tudván Boddaer elnevezéséről,Otto Antonius a nevet 1912-ben Equus gmeliniként publikálta,aki ismét Gmelin leírására utalt.Mivel Antonius elnevezése ugyanarra a leírásra vonatkozik,melyről Boddaer is elnevezte az állatot,az objektív szinoníma esete áll fenn.Manapság úgy tartják,hogy a háziasított ló,melyet 1758-ban Linnaeus nevezett el Equus caballusnak,a tarpántól származik,valójában a taxonómusok szerint ugyanahhoz a fajhoz tartoznak.A Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe szabályainak szigorú betartása szerint a tarpánt megilleti az E. caballus,vagy alfajként az E. caballus ferus elnevezés. Azonban a biológusok általában figyelmen kívül hagyják a szabályt és a tarpánra az E. ferus elnevezést használják,hogy elkerüljék háziasított rokonaival történő 9sszekeverését.2003-ban a Nemztközi Zoológiai Nómenklatúra Bizottság(International Commission on Zoological Nomenclature-ICZN) megállapodott 17 speciális név használatáról
a vad fajok alapján,melyek megelőzték vagy egykorúak háziasított rokonaikkal,jóváhagyva a tarpánra használt E. ferus nevet.Azok a taxonómusok,akik a házi lovat a vad tarpán alfajának tekintik,az Equus ferus caballus elnevezést használják,az Equus caballus név megmaradt a házilónak,melyet ezzelkülönálló fajnak tekintenek.A Przewalski-ló(Ekuus ferus przewalskii vagy Equus caballus przewalskii,besorolása vitatott),más néven ázsiai vadló vagy mongol vadló,illetve taki a házi ló legközelebbi vadon élő rokona.Napjaink legvadabb lovai,mivel az amerikai musztángok elvadult állatok,olyan lovak,melyeket már egyszer háziasítottak,de elszöktek és így nyerték vissza jelenlegi vad állapotukat.A Przewalski-lovat viszont soha nem háziasították sikeresen és napjainkban is megmaradt igazi vadlónak.Valaha számtalan olyan lóféle élt,melyeket nem sikerült háziasítani,ideértve a tarpánt és más lófajokat is.De legtöbbjük mára kihalt és a Przewalski-ló az egyetlen igazi vadló a világon, ma is biztosan beazonosítható,mégnem háziasított ló.
Ivan Szemjonovics Poljakov-aki megállapította,hogy az állat ténylegesen egy vadlófaj-,adta a hivatalos nevet
,az Equus przewalskiit(Poljakov 1881).Azonban a szakemberek véleménye megoszlik a faj besorolásáról.Néhányan úgy tartják,hogy különálló fajról,az utolsó vadjóról,Equus ferus van szó,mások szerint ez az Equus caballus egy alfaja.A kérdésre akkor találjuk meg a választ,ha megleljük a házi és a Przewalski-lovak közös ősét.A Przewalski-lónak 66 kromoszómája van,amíg a házilónak csak 64,a Przevalski-ló és a háziló kereszezhető,melyből 65 kromoszómájú termékeny csikók jönnek világra.Állományuk 2005-ben 1500 egyedet számlált,és mindegyik attól a 31 lótól származik,melyek 1945-ben már fogságban éltek,és melyek nagyobb része az 1900 körül elfogott kb. 15 példánytól eredt.A londoni zoológusok és a mongol tudósok együttműködésére létrejött válalkozás eredményeként az állatkertben élő lovakat sikeresen visszatelepítették a mongol vadvilágba és 2005-re a szabadon élő egyedek száma elérte a 248-at.A Przewalski-ló
A ló nevét az orosz tábornokról,Nikolai Przewalszkijról kapta(1839-1888),aki felfedező és természettudós is volt.A létezéséről szóló beszémolók alapjén sejtette,hogy él ez a faj és egy expedíció sorén meg is talélta,majd 188
1-ben írta le.Carl Hagenbeck sok lovat fogott be 1900 körül,melyeket azutén állatkertekbe szállítottak.A feljegyzések szerint ezeknek az állatoknak kb. tizenkét-tizenöt leszármazottjától ered a mai populáció.
A természetes populáció a 20.században kezdett csökkenni,míg a Mongóliában élő vad populáció az 1960-as években pusztult ki.Az utolsó vad ménest 1967-ben látták,az utolsó egyedet pedig 1969-ben.Az ezután indított expedíciók során már nem találtak egy lovat sem és több mint harminc évre a vadonból kihaltnak tekintették.
1945 után már csak két fogságban tartott populáció maradt az állatkertekben,Münchenben és a Prágai Állatkertben.A legértékesebb csoportot Askania Movában német katonák lőtték le és az USA-ban tartott csapat is kipusztult mára.
1977-ben Jan és Inge Bouman megalapította a Przewalski-ló visszatelepítési és megóvási programot,mely a belszaporulat csökkentése érdekében a világállatkertjeiben fogságbab élő populációk közötti cserére szerveződött,és később maga a szaporítóprogram is megkezdődött.1992-ben tizenhat lovat engedtek szabadon Mongólia vadvidékein,melyeket később további állatok követtek.Ezek a vsszatelepített lovak sikeresen szaporodtar,és az állatok státusza a vadonból kihaltról 2005-re veszélyeztetetté vált.A visszatelepítési terület helyén 1998-ban megalakult a Husta Memzeti Park.
A világ legnagyobb Przewalski-ló szaporítóprogramja Ukrajnában,Askania Novában folyik.Több tucat Przewalski-lovat engedtek szabadon a csernobili atomkatasztrófa során kiürült területre,mely mostanra elsivatagosodott.Szabadon élő állatok populációjának kutatása folyik a Hortobágyi Nemzeti Parkban,Magyarországon ezen állatok társadalmi rendszerének, viselkedésének,betegségeinek stb.kutatása segíti a mongol kutatók a lovak fennmaradásra tett erőfeszítéseit.
A Przewalski-ló a háziasított lóhoz képest zömök testfelépítésű és rövid lábai vannak.Általában 1,3 méter magas és 2,1 m hosszú,a farok hossza 90 cm.Súlya kb. 350 kg.A szőrzet színe hasonló a házilovak szürkésbarna színváltozatához.A sörény körüli rész(mely felfelé mered) sötétbarna,a horpasz fakóbarna,a hastájék pedig sárgásfehér színű.A Przewalski-ló lábai gyakran halványan csíkozottak.
A vadonban a Przewalski-lovak csoportokban élnek,melyek egy domináns ménből,néhány kancából és azok csikóiból állnak.Minden csoport jól elhatárolható területtel rendelkezik,ezen a területen belül a ménes naponta akár 10-15 kilométert is megtesz,eközben az állatok legelnek, isznak,sót nyalnak,alszanak és sárfürdőznek.A kancacsikók és méncsikók egyaránt elhagyják a szülőcsoportot,amikor elérik az ivarérett kort.Gyakran a domináns mén űzi el őket.A kancacsikók általában új ménest keresnek,melyhez csatlakozhatnak,és amelyben ezt követően szaporodhatnak.A méncsikók általában összeállnak,és egy vagy két évet kisebb hímcsapatokban töltenek el.Körülbelül 5 éves korukra a mének elhagyják a hímcsapatot és megpróbálnak szert tenni egy már létező ménesre,megkűzdve a domináns ménnel,vagy elhajtanak egy vagy több kancát egy másik mén háreméből vagy a csatangoló fiatal kancacsikókat gyüjtik maguk köré.
1-ben írta le.Carl Hagenbeck sok lovat fogott be 1900 körül,melyeket azutén állatkertekbe szállítottak.A feljegyzések szerint ezeknek az állatoknak kb. tizenkét-tizenöt leszármazottjától ered a mai populáció.A természetes populáció a 20.században kezdett csökkenni,míg a Mongóliában élő vad populáció az 1960-as években pusztult ki.Az utolsó vad ménest 1967-ben látták,az utolsó egyedet pedig 1969-ben.Az ezután indított expedíciók során már nem találtak egy lovat sem és több mint harminc évre a vadonból kihaltnak tekintették.
1945 után már csak két fogságban tartott populáció maradt az állatkertekben,Münchenben és a Prágai Állatkertben.A legértékesebb csoportot Askania Movában német katonák lőtték le és az USA-ban tartott csapat is kipusztult mára.
1977-ben Jan és Inge Bouman megalapította a Przewalski-ló visszatelepítési és megóvási programot,mely a belszaporulat csökkentése érdekében a világállatkertjeiben fogságbab élő populációk közötti cserére szerveződött,és később maga a szaporítóprogram is megkezdődött.1992-ben tizenhat lovat engedtek szabadon Mongólia vadvidékein,melyeket később további állatok követtek.Ezek a vsszatelepített lovak sikeresen szaporodtar,és az állatok státusza a vadonból kihaltról 2005-re veszélyeztetetté vált.A visszatelepítési terület helyén 1998-ban megalakult a Husta Memzeti Park.
A világ legnagyobb Przewalski-ló szaporítóprogramja Ukrajnában,Askania Novában folyik.Több tucat Przewalski-lovat engedtek szabadon a csernobili atomkatasztrófa során kiürült területre,mely mostanra elsivatagosodott.Szabadon élő állatok populációjának kutatása folyik a Hortobágyi Nemzeti Parkban,Magyarországon ezen állatok társadalmi rendszerének, viselkedésének,betegségeinek stb.kutatása segíti a mongol kutatók a lovak fennmaradásra tett erőfeszítéseit.
A Przewalski-ló a háziasított lóhoz képest zömök testfelépítésű és rövid lábai vannak.Általában 1,3 méter magas és 2,1 m hosszú,a farok hossza 90 cm.Súlya kb. 350 kg.A szőrzet színe hasonló a házilovak szürkésbarna színváltozatához.A sörény körüli rész(mely felfelé mered) sötétbarna,a horpasz fakóbarna,a hastájék pedig sárgásfehér színű.A Przewalski-ló lábai gyakran halványan csíkozottak.
A vadonban a Przewalski-lovak csoportokban élnek,melyek egy domináns ménből,néhány kancából és azok csikóiból állnak.Minden csoport jól elhatárolható területtel rendelkezik,ezen a területen belül a ménes naponta akár 10-15 kilométert is megtesz,eközben az állatok legelnek, isznak,sót nyalnak,alszanak és sárfürdőznek.A kancacsikók és méncsikók egyaránt elhagyják a szülőcsoportot,amikor elérik az ivarérett kort.Gyakran a domináns mén űzi el őket.A kancacsikók általában új ménest keresnek,melyhez csatlakozhatnak,és amelyben ezt követően szaporodhatnak.A méncsikók általában összeállnak,és egy vagy két évet kisebb hímcsapatokban töltenek el.Körülbelül 5 éves korukra a mének elhagyják a hímcsapatot és megpróbálnak szert tenni egy már létező ménesre,megkűzdve a domináns ménnel,vagy elhajtanak egy vagy több kancát egy másik mén háreméből vagy a csatangoló fiatal kancacsikókat gyüjtik maguk köré.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése