Lófajták

A világon több mint 300 lófajtát tartanak számon, és hazánkban is egyre több fajta kerül be. Itt csak a leggyakrabban előforduló és a magyar fajták kerülnek bemutatásra.

Akhal - Tekini

Ez az érdekes, titokzatos lófajta Türkmenisztánból származik. Bőre és szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez, így vékony bőr és finom szőr jellemzi. Türkmenisztán területén az Akhal - Tekini feltehetőleg már 3000 évvel ezelőtt létezett. Valószínűnek tartják, hogy rokona az arab Munaghi versenytörzsnek. Nevét a Kopet - dag hegység és a Kara - kum sivatag közötti, Ahalnak nevezett oázisról, és a teke nevű törzsről kapta. A fajta fejlődésére a 20. század nagy hatással volt. Ezekből az időkből nagy versenyzőkről és nagy örökítőkről különböző dokumentumok maradtak ránk. A Karakorum - sivatag oázisában tenyésztik. A tenyésztés központja Ashabad. Sok fajta vérvonalában találunk Akhal - Tekini várvonalat, de saját fajtája idegen vérrel nem keveredett. Sikertelenül próbálták telivérrel keresztezni. A türkmének fő célja a fajtával a versenyzés volt. A felkészítésre nagyon odafigyeltek. Az időjárástól ( nagy meleg és hideg ) nemeztakaróval védték. Árpával, tojással, lucernával, birkazsír pogácsával etették őket. Megjelenését tekintve sokan furcsának, különlegesnek tartják. Hatalmas teljesítményre képes sivatagi körülmények között is. Az egyik legstrapabíróbb ló. Feje nagyságát tekintve változó, de egyenes orrprofilú, nagy szemekkel, és széles orrlyukakkal, egymástól távol álló fülekkel. Előfordulhat a nóniuszokra jellemző kosfej is a fajtában. Hosszú vékony nyak jellemzi, mely a fejjel 45 fokos szöget zár be. A fej tűzöttségét tekintve magasan tűzött. Nyakát szarvasnyaknak is nevezik, hossza szintén változó. Végtagjai hosszúak. Alkata miatt kifejezetten kényelmes lónak tartják a lovaglás szempontjából. Patái kicsik, kemények és szabályosak. Fémesen csillogó, aranysárga színe a fajta egyedi sajátossága, az aranysárga változatok egyszínűek. Fekete és barna színben is megtalálható, kivétel a tarka. Az Akhal - Tekinit hátaslónak hasznosítják, és szívesen versenyeznek is ve
le.
nemeztakaró

Angol - arab

Az egyik legnépszerűbb hátasló. Ahogy a neve is mutatja, legnagyobbrészt arab, és angol telivér kapott szerepet a kialakulásában. Ebből a két fajtából a legjobbakat örökölte. Ezt a melegvérű lovat Délnyugat - Franciaországban, és az Egyesült Királyságban tenyésztették ki. A franciaországi ménesekben több mint 150 éve tenyésztik. A méneskönyvbe kizárólag azokat a fajtákat veszi fel, melynek vérében 25 százalék arab génhányad található, és őseik arab, angol telivér, vagy angol - arab lovak. Mára a fajta Franciaországon kívülre is elterjedt. Közepes testtömegű, szikár, elegáns. Egyre inkább kezd hasonlítani a telivérhez. Harmonikus felépítésű. Feje egyenes, nyaka hosszú, vagy közepesen hosszú, és középmagasan illesztett. Lapockái dőltek, ennek dőlése szintén a telivérre jellemző. A mar kifejezett, háta feszes, szügye közepesen izmolt. A hátsó végtagok a kiváló vágtamozgást teszik lehetővé. Állkapcsa nem húsos. Feje telivér hatású. Fara hosszú. Jó minőségű csontozat, szabályos lábszárszerkezet jellemzi. Színei pejtől a sárgáig terjednek, előfordulhat még a szürke. Hátaslónak hasznosítják. Galopp jármódban szívesen versenyeznek vele.

Angol telivér

Ez a fajta, mely jellegét tekintve melegvérű ló, a 17 - 18. században alakult ki az Egyesült Királyságban, Angliában. A világ leggyorsabb, legértékesebb fajtája. Számos fajta kialakulásában, keresztezésében, főként a sportlótenyésztésben játszott nagy szerepet. Nagy szerepe van a lóversenyzésben is. A kiinduló állományt a Galloway adta, Ezenkívül még két fajta játszott nagy szerepet az angol telivér kialakulásában. Ez a spanyol ló, és arab ló, mely temperamentumot, minőséget örökített, és egészséget.
Az angol telivért tartják a legnemesebb fajtának. Magyarországon az angol telivér meghonosítása Széchenyi István és Wesselényi Miklós nevéhez fűződik. Erre a fajtára jellemző, hogy az egyéb lófajták azonos testrészeivel összehasonlítva hosszabbak. Bátrak, ám egyes egyedek nehéz természetűek, idegrendszerük kissé túlfeszített. Feje száraz, a mar hosszú, izmos, kiemelkedő, lapockája hosszú, erős, dőlt, jól izmolt. Elegáns nyaka tért nyerő vágtaugrást tesz lehetővé. Mellkasa mély, ágyéka feszes, végtagjai jól inaltak, hosszúak, finomak. Az angol telivér hátulsó hosszú lábainak köszönhetően igen gyors. Marmagassága 150 - 170 cm között, szárkörmérete 20 cm körül van. Színe bármilyen lehet, kivéve a tarkát, legjellemzőbb színe a pej, sárga, fekete, szürke. Hátaslónak alkalmazzák, illetve főként a lóversenyek miatt tartják. Kétéves telivérekkel már versenyeznek. Mindemellett a világ legelterjedtebb kultúrfajtájaként tartják számon.

Andalúziai ló

Az andalúz fajta Spanyolországból, Jerez városából származik. Ez a fajta az egyik a három fajta közül, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére. A másik kettő az arab és a berber. A fajta több mint valószínű, hogy időszámításunk előtti, illetve a jégkorszak előtti időkből származik. A berber és az arab ló hatására alakult ki, de ebben a helyi fajták is közrejátszhattak. Az andalúz ló minden valószínűség szerint a tarpán, Sorraia és a berber fajtákból alakult ki. Ami a legérdekesebb, hogy az andalúzt elfogadják a Lusitano fajtában, de fordítva nem. Európa kedvenc lovaként tartották számon, és előszeretettel használták a lovasiskolákban. Ez a spanyol ló nagyon sok fajta kialakulásában játszott szerepet, többek között az amerikai fajták egy része is belőle származik. A tenyésztés központja Jerez de la Frontera, Sevilla és Cordoba. Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912 - ben alakult meg.
Nemes megjelenésű, szeret menni, bár nem mondható gyors lónak. A feje nemes jelleget mutat, kissé kosfej jellegű. A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús hosszú. A fajtára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat,szabályos paták, a rövid, izmos, jól ívelt nyak és az erős, széles válltájék és a lapocka, mely kevésbé dőlt a telivéréhez viszonyítva. Középnagy termetű ló, viszonylag alacsony, szemei mandula formájúak, homloka széles és lapos. Fara meglehetősen lejtős. Színei a szürke, pej, ritkán sötétpej és sötét májsárga, régen akadt tarka is az Andalúzok között. Hátaslónak hasznosítják. Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú. A spanyolokra jellemző temperamentumosság is felfedezhető benne. Akciós mozgású. Kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra.

Furioso - North - Star

Magyar fajta, a 19. századból ered. Kialakulását pontosabban az 1840 - es évekre tehetjük. A Mezőhegyesi félvér megnevezése azért van, mert a ménes Mezőhegyesen volt. Az alapítómén - Furiosho egy pej angol telivér - a fajtát méretben javította. Ugyanakkor meg kell említenünk a North - Star nevű angol telivér mént is, mely szintén sokáig fedezte Mezőhegyes kancáit. A fajta kialakulására a Nóniusz fajta is hatással volt. Egyébként az imént említett fajtával szoros rokonságban áll a Furioso. Nagyszerű hátasló, feje nemességet tükröz, nyaka nem túl hosszú, a test zömök, mellkasa mély, lapockája dőlt, a hátulsó lábak erősek, fara jól izmolt. Marmagassága 170 cm körüli, jellemző színe a fekete és a pej, de sárga is lehet. Jelenleg Hódmezővásárhelyen található a legnagyobb hazai állománya az Aranyági Ménesben.

Holstein

A németországi Holstein a hazája, innen is kapta nevét. A 17 - 19. századból ered. Kitűnően teljesít terepen, díjlovaglásban és díjugratásban egyaránt. Az egyik legelterjedtebb sportló Európában. A kezdetekkor a Holsteini fajta egy nehezebb testű ló volt. Ebben a holsteiniben valószínűleg spanyol vér is volt. A 19. században aztán változás állt be. A nehezebb testű lovak iránti érdekeltség hanyatlott, átállt a könnyebb testű, kitartó lovakra. Így a fajta kialakulásában javarészt angol telivér és Yokshire Coach horse is szerepet kapott. Tenyésztőszervezete 1960 - ban alakult meg. Intelligens, megbízható, könnyen kezelhető lófajta. Feje nemes, egyenes profilú, a nyak hosszú és enyhén ívelt, a mar magas, mellkasa mély, háta hosszú, a far izmolt és nagy. Az alsócomb izmos és erős, a farok nem túl magasan tűzött, patái nagyok. Marmagassága 170 cm körül van, minden színben megtalálható, kivéve a tarkát, de a legelterjedtebb színek a pej, jegyek például csillag, hóka előfordulhatnak.

Hucul

A Kárpátok kis pónija, melynek származási helyéről sokaknak megoszlik a véleménye. Egyesek magyar fajtának vélik, de ha más nemzetiségűeket kérdezünk, mást mondanak. Így, talán az a legjobb, ha megmarad bennünk a Kárpátok élnevezés, mert ami biztos, az az, hogy a Kárpátokban él. Melegvérű póni, de már a jégkorszak előtti időkből származik. Munkalónak tartják, fogat és málháslónak. Nevét egy népcsoportról kapta. Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, utakon, dombokon. Kialakulására a tarpán ló lehetett a legnagyobb hatással, illetve a tarpán volt a kiindulási állomány. Úgy vélik, hogy a tarpánt keleti vérvonalú lovak kísérték valamikor. Igénytelen fajta, a hidegben is megállja a helyét, ugyanakkor erős és tanulékony kis póni. A feje nemes, közepes méretű, a nyak széles, közepesen hosszú, a mar lapos, a hát hosszú, a törzs rövid, a farok mélyen tűzött, ugyanakkor a farok és a sörény dús. Mellkasa mély, lábai erősek, ugyanez jellemzi a patát is. Marmagassága 135 cm körüli, színe a pej, tarka és a fakó. Hazánkban Jósvafőn gyönyörködhetünk egy ridegen tartott ménesben.

Gidrán

A magyarországi Mezőhegyesi Méntelepen tenyésztették ki 1816 - ban, az Arabian fajta egyik egyedével ( Siglavy Gidrán ). 1817 - ben ez a gesztenyepej/pej színű csődör 6 csikót nemzett Arabian, Turkish, Transylvanian, Spanish - Naples fajta kancákkal. Később ezek a csikók Mezőhegyesre kerültek, és ott a fajta alapítói lettek. 1820 - ban a Spanish - Naples kancának csikója született, 2. Gidrán, és ő lett a fajta alapítója. 1855 - ig a Gidrán fajta anyaállatai 33% Arabian, 22% Transylvanian, 16% Spanish, 16% Nonius, 6% Hungarian Natives és 6% Gidrán kancák voltak. Ezt követően megjelent az angol telivér és 1893 - ban 3 generáción keresztül használták a fajta utólagos fejlesztésére. Shagya Arabian csődörökkel tovább fejlesztették a fajtát. Az eredmény a fajta másik típusa lett, amely kiváló vágta és ugróképességekkel rendelkezett. A modern Gidrán fajta tehetséges lovaglásban és kocsizásban, különösen ismertek az atlétikai képességeikről, jól kiegyensúlyozott vérmérsékletükről és izmos testfelépítésükről. Marmagassága 153 - 170 cm lehet. Kitételek a fajtához tartozáshoz 4 generációra visszamenőleg igazolandó a ló őseinek származása, csak gesztenyepej/ pej színű, melegvérű, Arabian, Angol Arabian fajta lehet. Veszélyeztetett fajta, az egész világon kevesebb mint 200 egyede van, és ennek többsége hazánkban tlaálható!

Lipicai

A lipicai ló melegvérű és már a 16. századtól létezik. Lipicai lovakkal leginkább a Bécs Spanyol Lovasiskolában találkozhatunk. Tenyésztése nemcsak nálunk, Magyarországon folyik, hanem máshol is, ahol saját típusok alakultak ki a lipicain belül. A lipicai lovakat főként a királyi udvarnak szánták. A lipicai spanyol génhányadú ló, a tenyésztésre legnagyobb részben a spanyol ló volt hatással. A fajta nevét a Lipica méneséről kapta, melyet 1580 - ban hoztak létre. A fajtába került arab génhányad is. Tulajdonképpen a fajta tenyésztése során születő lovak tették híressé a napjainkban is sikeresen működő, 1562 - ben alapított Bécsi Spanyol Lovasiskolát, de az intézmény presztízse az állomány fenntartása mellet ma már a színvonalas képzésnek is köszönhető. Kicsit tömegesebb, mint egy átlagos melegvérű ló, de sokáig elél. Nemcsak hátasként állja meg a helyét, sokszor fogják be fogatba, ahol szintén kiválóan állja a sarat. A fejen látszik az arab hatás, bár kissé kosfej jellegű. A nyaka izmos, de rövid, a mar nem kifejezett, háta nem túl hosszú, fara széles, végtagjai rövidek, de erősek és a pata is kemény. Marmagassága 155 - 170 cm közé esik, színe leggyakrabban a szürke, de előfordul pej és fekete színben is. A szilvásváradi ménest is ez a fajta alkotja, mely szinte egész évben szabadon legel a Bükk lankái között.

Kisbéri félvér

A Kisbéri félvér kitenyésztője a Kisbéri Ménes, Magyarországon. A méntelep 1853 - ban létesült 15 000 hold területen. Elsősorban telivér fajtából fejlődött ki. A mén ivadékai tehetségesek voltak, versenyképesek. Az 1876 - os Epson Derbyt Kisbér nevű kisbéri félvér nyerte meg, de meg kell említenünk Kincsemet, a verhetetlen kancát, aki új fejezetet nyitott a Guinness Book of World Records könyvében töretlen 54 versenyével. A Kisbéri mén nemcsak permanens a telivérek versenyének töténetében, de egy olyan félvér ló, amelyik a világ egyik legszebb sportlova. Gondosan megtervezték és figyelték a tenyésztő programot, szigorú volt a szelektálás, egy külön típus bontakozott ki. Száz éven keresztül próbálták a legjobbat megalkotni, mondhatjuk, hogy sikeresen. A Kisbéri félvér sok olyan tulajdonságot kapott, amire vágyunk egy modern sportlóban alkalmazkodó, atletikus, élénk és temperamentumos. 1945 - ben több félvér fajtát veszteség ért. Sokukat elhurcolták. Hogy javítsák a fajtát, más fajtákat használtak, két kontinensen is megpróbálták megmenteni. A Gidránhoz hasonlóan szintén veszélyeztetett fajta, 2000 egyede él. A szövetség célja egy kiváló teljesítményű ló tenyésztése volt, mely ugyanakkor gyönyörű, kitartó, eszes, kiegyensúlyozott és tökéletes karakterű. A Kisbéri félvér alkalmas az összes lovasportra. Minden színben megtalálható, ami magába foglalja a Palominót és a Bucksin színt is, de a tarka Kisbéri nem elfogadott. Elfogadott keresztezések egy négygenerációs pedigrével és 152 cm minimum marmagassággal Trakehner, telivér, arab, angol arab, Shagya Arab és a Selle Francis. Az összes tenyészmént felülvizsgálják, és bizottság engedélyezheti a tenyésztést.

Muraközi vagy magyar hidegvérű

Magyarországra nagy számban importáltak be hidegvérű lovakat főként Ausztriából, elsősorban Vas és Zala megyébe. A századfordulóra két fajtatípus alakult ki. Az egyik helyen melegvérű lovakat kereszteztek Nórival, a másik helyen más hidegvérűekkel. Végül inkább a nehezebb típusú, hidegvérű terjedt el. Az állomány vegyes lett a keresztezések miatt. Majd tenyésztése 1913 - tól kicsit szervezettebbé vált. Először Nóri ménekkel, majd Clydesdale és belga ardennivel próbálkoztak, végül a Nórinál maradtak. Viszont Sopron megyében inkább belga fajtát használtak, és előkerült a shire fajta is. De ez sem volt igazán tetszetős. A II. világháború következtében az állomány lecsökkent. Így 59 belga ardennit és 17 francia ardennit importáltak. A fajta végül 1953 - tól lett elismert fajta. De meg kell említenünk a Percheron fajtát is, ugyanis az 1980 - as évektől használtak Percheron méneket is. A fajtát főleg hús - és igáslónak hasznosítják. Feje arányos, nyaka közepesen hosszú, jól izmolt. A mar nem kifejezett, a s9rénye és a farka dús, a hát széles és közepesen hosszú. Fara terjedelmes, jól izmolt, szügye mély, lapockája közepesen dőlt, ízületei burkoltak. Marmagassága 150 - 165 cm. Színe a pej,szürke, sárga, fekete, és deres.

Magyar sportló

A magyar melegvérű ( vagy ahogy még ismert Magyar sportló ) a magyarországi Mezőhegyesi Megyei Méntelepen tenyésztették ki. Különböző magyar lófajták válogatása ( Kisbéri félvér, Gidrán, Furioso - North - Star és Nonius ), és keresztezése során keletkezett melegvérű sportló, Holsteiner, Hannoverian, és a Dutch warmblood fajták mintájára. A méntelep olyan melegvérű lovakat tudott tenyészteni, amire a modern sportlovak, például díjlovaglásra, díjugratásra. A fajta marmagassága 160 - 170 cm, minden előfordulnak, de egyszínűek. A magyar melegvérű egy könnyed, nagyon elegáns, szép, nemes ló testtartású, eleven, kivételesen okos és jó testalkatú. Mint minden más fajta esetében, itt is szigorú tenyésztés biztosítja a fajta sajátosságainak megőrzését minden tenyészállatra odafigyelnek, minden lónak engedélyezettnek, vagy képesítettnek kell lennie a tenyésztők bizottsága által, valamint sportlói minősítéssel is rendelkezniük kell.

Nóniusz

A nóniusz kialakulásának kalandos története a napóleoni háborúkig nyúlik vissza, amikor is egy francia ménesből zsákmányolták társaival együtt az osztrákok a fajta ősapját Nóniusz Seniort, egy világospej angol - norman mént. 1816 - ban került Mezőhegyesre, ahol a hadsereg részére szerettek volna egy alkalmas típust kitenyészteni. Kialakulására három fajta volt a legnagyobb hatással az angol - normantól tömegesebb lett, az arab telivér a nemességét kölcsönözte, végül, az angol félvér a mozgását javította. A fajtával tulajdonképpen beltenyésztést végeztek. Mivel a beltenyésztés végett a típushibák kiütköztek a fajtán, megpróbálták az 1860 - as évektől egyre inkább angol telivérekkel javítani. 1961 - ben a mezőhegyesi állományt a Hortobágyra telepítették. Mivel a háborúk után a fajtára, mint katonalóra már nem volt szükség, jellege miatt hátas - és igáslónak használták, illetve használják a mai napig. A fajtának tulajdonképpen két típusa alakult ki. A hátas jellegű, illetve a tömegesebb jellegű. Sokoldalú, nyugodt, kitartó, jó felépítésű. Feje kosfej vagy félkosfej, a nyak nem túl hosszú, középmagasan illesztett, a mar nem túl kifejezett, háta kissé hosszú, mellkasa nem túl mély, a far terjedelmes. A lábak erősek és arányosak, a pata kemény. Ugyanakkor meg kell említenünk az inait, melyek szárazak. Marmagassága kb. 160 - 170 cm, övmérete 190 cm körüli. Színe a pej, sötétpej, illetve a fekete.

Shagya arab

A Shagya arab a magyar lófajták egyike. Ezt a fajtát nagy becsben tartják mind a magyarok, mind a külföldiek. Kiváló hátasló, híres a minőségéről. Arab jellegű és a 19. századból származik. Sokan összetévesztik a Shagya arabot az arab telivérrel. Pedig van különbség. A fajta kialakulására három fajta volt hatással, a spanyol, a magyar, és az angol telivér, Shagya az alapítómén neve, mely 1836 - ban érkezett Szíriából Bábolnára, s egy 160 cm - es marmagasságú, szürke mén volt. Az 1789 - ben alapított Bábolnai Ménes kezdte el a fajta tenyésztését, melynek célja eredetileg egy katonamén létrehozása volt. 1816 után a tenyésztési előírások megkomolyodtak a Shagyaval szemben, a tenyészcél szerint a kancákat csak keleti vérű mének fedezhették. Így a fajta magas arab vérhányaddal rendelkezik. Kialakulásában természetesen a legnagyobb szerepet az arab ló kapta, erről is kapta a nevét ( arab ). Az Arab Ló Tenyésztőinek Szövetsége 1972 - ben alakult meg. A fajtát önálló fajtaként csak 1978 - ban ismerték el. Tömegesebb, mint az arab telivérek, a marja is kifejezettebb, és a lapockája is dőltebb. A feje gyönyörű, barátságos és előkelő, széles homlokkal, kifejező szemekkel. A fülek kicsik, a nyak magasan illesztett, nem túl hosszú. A hát középhosszú, olykor rövid, az ágyék tökéletes. A far terjedelmes, a hátsó végtagok szabályosak, az ízületek szárazak, a paták szabályosak. A faroktűzés magasan helyezkedik el. Energikus, gyors, vágtája kerek. Marmagassága 160 cm körüli, szárkörmérete 19 - 20 cm. Bármilyen színben előfordul, de a leggyakoribb a szürke, pej és a fekete.

Shetland póni

A Shetland - szigetekről származik. Úgy gondolják, hogy a szigetekre emberek vitték be. Mivel a sziget el volt határolva, így kialakult egy önálló fajta. Az 1800 - as évekig vadlovaknak számítottak. Az első Shetland Pony Stud Book Society 1831 - ben alakult meg.
Két típusa van. Az egyik a hidegvérű lovakhoz áll közelebb, mély és széles törzsű. A másik könnyebb típusú. Feje arányos, homloka széles, fülei aprók, nyaka középhosszú, háta rövid, fara jól izmolt. Lábai rövidek és erősek. Sörénye és farka dús. A könnyebb típusú86 cm alatti méretű, míg a nehezebb típusú 87 - 107 cm magas. Minden színben megtalálható, de a leggyakoribb színe a fekete.

Welsh póni

A Welsh fajtának alapvetően négy fajtája van. Ezek a következők
A változat - Welsh mountain póni,
B változat - Welsh riding póni,
C változat - Cob típusú Welsh póni,
D változat - Welsh cob póni.
Ezek a változatok tulajdonképpen az elvárások alapján jöttek létre. A fajta a 11 - 12. században alakult ki, Walesben. Nemes megjelenésű, büszke tartású. Feje kicsi, nemes, homloka széles. Szemei nagyok, fülei aprók, egymáshoz közel állnak. Orrlyuka nagy, nyaka hosszú, a mar nem túl kivejezett, mellkasa mély, háta széles. Mellső lábai hosszúak, a bokák jól fejlettek. Ezek az adatok általánosságban mind a négy típusra jellemzőek. Nagyon népszerűek az egész világon, mozgásuk energikus, és rendkívül kiegyensúlyozottak. Hosszú élettartalmúak és nagyon jó munkakészséggel rendelkeznek. Az A és a B változat csak méreteiben tér el egymástól. Mozgása kissé akciós, de kiegyensúlyozott vérmérsékletű. Marmagassága 122 cm körül van.