Pataápolás

Sokan nem tudják, hogy mennyire egyszerű dolog, mert időről időre ezen a területen is divathullámok söpörnek végig. A ló patáját is kezelni kell ugyanúgy, ahogy az ember a kezét is hidratálja néha. Ilyenkor a pata víztartalmának megőrzése a cél, nem pedig az, hogy színe közelítsen az abszolút feketéhez. Természetes körülmények között a reggeli harmat, az eső és a hó teszi mindezt meg helyettünk. Egy rendszeresen kezelt patát elég egy héten egyszer - kétszer vízzel lemosni, de ilyenkor legalább 5 percig kell áztatni. Ez idő alatt megszívja magát vízzel, és mikor a felülete mattá válik, akkor kell bekenni a patakenőccsel. A patamosásra főleg nyáron kell nagyobb hangsúlyt helyezni, hiszen ilyenkor általában száraz a talaj. Vizesebb időkben a mosásnak inkább a tisztán tartás szempontjából van jelentősége.
A pata ápolására szintén többféle kencét használhatunk. Lehet boltban venni, gyógyszertárban kevertetni, és lehet otthon is készíteni patakenőcsöt. Alapanyagnak legjobb a vazelin. Ha ebbe melegen keverünk ricinus - vagy kukoricacsíra - olajat, vagy szintén gyógyszertárban készített vitaminos babaolajat, akkor megtettünk mindent lovunk patájáért. ( A patára ható szerek közül az E - és A - vitaminnak és Panthenolnak van szerepe. Ezeket az összetevőket külön is be lehet keverni a kenőcsbe. ) Minden ki - és bemenetel előtt ellenőrizzük a ló patáját, hogy nincs e rajta sérülés, és tisztítsuk ki.

A nyírrothadás

A pata egyik leggyakoribb betegsége a nyírrothadás. Ezt általában anaerob rothasztó baktériumok okozzák, melyeknek leghőbb ellensége a szárazság és a levegő. Ezért fontos, hogy az alom száraz, és a ló patája gondozott legyen. Ha állásban áll, akkor nagyobb a veszélye a nyírrothadásnak, ezért ilyenkor tegyünk forgácsot vagy fűrészport a szalma alá. A nyírrothadás mindig a középső nyírbarázdából indul ki, ellentétben a patarákkal ( a nyír és a talp szarujának egy jóindulatú túlburjánzása ), ami a szélsőből. Ez utóbbi csak nagyon nehezen és elég radikális módszerekkel kezelhető és hajlamos a kiújulásra. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi indítja el a folyamatot, de az biztos, hogy a nyírrothadásból is kialakulhat. A nyírrothadás könnyen felismerhető kellemetlen és jellegzetes szagáról és a fekete kenőcsös váladékról, melyeket a rothadó baktériumok termelnek, mikor feloldják a nyír szaruját.
Kezelése viszonylag egyszerű. A belső nyírbarázdát a patakaparóra tekert vattával ki kell tisztítani. Ilyenkor jó mélyen bele lehet és kell nyúlni a résbe, de vigyázva arra, hogy ez már egy érzékeny terület. 3% - os Hyperol oldattal,majd jóddal, Betadinnal vagy hasonló fertőtlenítőszerrel mossuk át. Utána SBC pasztát és vattát kell beletömni. Ezt elég naponta egyszer megtenni, ha a vatta nem esik ki. Általában egyheti kezelés után már kiszárad a nyír, de ezzel nem fejeződött még be a folyamat, ugyanis 2 - 3 hónap is eltelik, mire az elhalt rész alatt új szaru kezd képződni. Ez idő alatt a kiújulás megelőzése érdekében nem árt hetente egyszer megismételni a kezelést, hogy a még megbúvó baktériumok is elpusztuljanak. A pata akkor tekinthető gyógyultnak, mikor a nyír már teljesen új, rugalmas száraz szaruból áll. Tévedés az, hogy ha a karám sáros, akkor nyírrothadást kap a ló. Az ép szaru nagyon ellenálló. Ezek a baktériumok csak akkor tudják megtámadni, ha valami miatt sérül. Erre nagyon alkalmas a trágyalé, ami egy idő után egyszerűen feloldja a talp és a nyír szaruját, megszüntetve ezzel annak ellenállását. ( A fakátrány segíthet a megelőzésben, ez a sűrű, fekete, kátrányszagú folyadék egy ideig ellenállóbbá teszi a talpat és a nyírt a trágyalével szemben, így csökkenti a rothasztó baktériumok bekerülésének esélyét. ) Sáros, vizes idő esetén az iskolába való bemenetel előtt nagyobb figyelmet kell fordítani a pata tisztogatására. Az SBC paszta egy nagyon erősen szárító krém. Használatánál gumikesztyű alkalmazása indokolt. Állatorvos írja fel receptre és gyógyszertárban váltható ki. Régebben kék színű rézgálicot használtak, ami kevésbé hatásos, ráadásul mérgező emberre és állatra egyaránt és a bőrön át is felszívódik.

Patarepedés

A másik gyakori probléma a patarepedés. Ez nem az, amikor alulról felfelé reped a pata, mert az megfelelő körmöléssel helyrehozható. A talaj által okozott nyomásokat és az ilyen kis repedéseket károsodás nélkül el tudja viselni a ló. Komolyabb gondot a felülről, a pártaszélről ( ahol a kemény szaru átmegy a puha részbe ) lefelé irányuló repedések okoznak. Ezek lehetnek átható vagy felületes repedések. Sajnos egy idő után szinte minden felületes repedés áthatóvá válik ( ami azt jelenti, hogy a szarutok teljes vastagságában megreped), hiszen a ló patájának hihetetlenül nagy terhelést kell minden lépésnél elviselni. Ilyenkor a repedésből vér szivárog és a gyulladás miatt átmeneti sántaság léphet fel. Kezelését patkolókovácsra vagy állatorvosra kell bízni, akik patametszést hajtanak végre. Amit mi tehetünk, az, hogy fertőtlenítjük, majd bekötjük a patát. Jó, ha mindig kéznél van egy patareszelő és egy patafaragó kés, mert ezzel kisebb alakításokat mi is elvégezhetünk. ( Természetesen előtte alaposan tanulmányozni kell ennek a módját.) Ha szakemberre bízzuk ezt a feladatot, akkor 6 - 8 hetente feltétlenül meg kell körmölni, illetve patkolni a patát.

Patairha - gyulladás

A patairha - gyulladás veszélyessége a ló sajátos lábszerkezetéből ered. A betegség kifejezetten rossz kimenetelű is lehet. A külső kemény szarutok és a belül elhelyezkedő patacsont között csak az úgynevezett szarulemezek tartják a kapcsolatot. A pata bármely gyulladása esetén a szarulemezek között savókilépés indul meg, ezzel megszakítva a kapcsolatot a csont és szarutok között, majd a ló súlya következtében a patacsont megsüllyed és előrebillen ( rotálódik ). Ha a savókilépés az egész patára kiterjed, akkor a szarutok egyszerűen leesik a csontról. Általában a ló ezt már nem éri meg, mert a szenvedéstől legyengül és a szövődmények ( felfekvés, tüdőgyulladás ) miatt elpusztul. Az első 2 - 3 napban elkezdett megfelelő és radikális kezeléssel megmenthető a ló élete, de nagyon valószínű a rokkant pata kialakulása. Kezelni csak kórházban lehet. E betegség kialakulhat szeptikus ( mikor egy sérülés elfertőződik, vagy ellés utáni méhlepény bennmaradása esetén ) és traumás módon. Ez utóbbiról azért fontos tudni, mert pl. patkóhoz szoktatott ló patkó nélküli járása kemény talajon is kiválthatja. Ugyanígy kialakulhat egy kemény sziklára vagy kőre való rossz lépéstől is. Ezek időben elkezdet kezelése esetén a kilátások jobbak, mint az előző kettőnél. A baj csak az, hogy az időben történő észrevételhez szakavatott szemekre van szükség. Általában előbb első patákon alakul ki. Ilyenkor a pata meleg ( ezt mindig reggel, kimenetel előtt kell megnézni, mikor hideg a ló lába ) és a csüdartéria erőteljesen lüktet. A ló nem szívesen mozog, és maga alá húzza hátsó lábait, hogy kímélje az elsőket. Jellemző tünet még a pártaszél megdagadása, ám ez már túl későn alakul ki ahhoz, hogy hatékonyan kezeljék a betegséget.