A ló felépítése

Ha lovakról beszélünk,sok olyan szóval találkozhatunk,melyek ismeretlenül csengenek,ugyanakkor vannak olyanok,amelyeket már hallottunk akár az emberekkel kapcsolatban,akár más állatokról beszélve. Nézzük sorba a legfontosabb részeket és azokat,mit érdemes figyelni ahhoz,hogy egészséges,használható lovunk legyen.
A ló hátsó része a motorja,tréfásan szokták is mondani rá,hogy hátsó meghajtású. Ezért nagyon fontos,hogy a hátsó lábak jól üljenek a ló alatt, ne nyúljanak hátra, amikor az állat kemény, lapos talajon áll.Hátulról nézve az ülőgumónak a lábszárral kell egy vonalba esnie,ahol a képzeletbeli egyenes áthalad az elülső lábközépen, a csüdön és a patán. A ló bordái legyenek lekerekítettek és épp csak kivehetők, az sem jó, ha egyáltalán nem látszanak. A válnak is fontos szerepe van a ló mozgásának minőségében. Ideális, ha a vízszintestől 45-50 fokban lejt. Ugyanezt a szöget kell keresni a csüd szögellésében is. A magas váll általában rövid lépést eredményez, és a lónak nehezére esik megnyújtani a lépteit.
Az ideális testfelépítésről már köteteket írtak, mégis ahhoz, hogy pontosan fel lehessen mérni egy ló erősségeit és gyengéit, tapasztalt szemre, már sok lovat látott emberre van szükség.
Ha megnézünk egy lovat és megpróbáljuk felmérni a felépítését, érdemes néhány szabályt követni és különös figyelmet fordítani az alábbi szempontokra.
Az első és legfontosabb, hogy milyen a ló természete, hiszen nem mindegy, mennyire kezes, vagy akár a fajtájától függően hevesebb vérmérsékletű-e. Kezdő lovasoknak mindenképp nyugodt, de nem közönyös lovat érdemes választani.
A testrészek közül gyakoriak a csánkot érintő panaszok, különösen az ízületi gyulladások, ezért figyeljük meg, nem merev-e a hátulsó lábak mozgása.
A csüdízület inkább lapos legyen, mint gömbölyded. A kinövések az elülső vagy hátulsó részen az idős kort jelzik. Ha belső oldalon vannak duzzanatok, az utalhat arra, hogy a ló lábai összeérnek mozgáskor. A nem csontos, puha duzzanatokat ízületi pókoknak nevezzük, ritkán okoznak gondot.
A far legyen szépen izmolt és nem magasabb a marnál. Ez biztosan csak vízszintes talajon ítélhető meg. A ló háta ne legyen túl hosszú, mert ez rossz teherbírásra utal. középen ne legyen megereszkedett. Régi de még ma is érvényes lovas kifejezéssel élve a nyak legyen jó illesztésű, és váll ejtett. Az alacsony nyakillesztésű ló alacsony léptű lehet. Így gyakran megbotlik, terepre és díjugratásra nem a legmegfelelőbb. a szarvasnyak kialakulását el kell kerülni, előfordulása gyakran annak tulajdonítható, hogy a lovat lesoványodott, gyenge állapotban túlterhelték. Vannak olyan fajták, melyeknél az enyhe szarvasnyak természetes bélyeg. A fej a testtel arányos méretű, szikár, a nyakon jól ülő legyen. Így nem akadályozza a légzést vagy a behajlítást, mert az kihathat a ló irányíthatóságára és egyensúlyára. A fülek legyenek mozgékonyak-a fülek mozgásából ugyanis következtethetünk az állapotára, hangulatára, például a fülek hátralapítása egyértelmű jele a támadásnak. A mellkas legyen középszéles, ne olyan szűk, hogy összesúrlódjanak a lábak, de ne is olyan széles, hogy könnyű vágtában kiforduljon és gátolja a galoppot. Az elülső lábak hátsó vonalán lefutó inak ne legyenek forróak és duzzadtak, hiszen ezek a jelek íngyulladásra vagy ínszalagsérülésre utalnak. Ez komoly problémává nőheti ki magát, és akár hosszabb időre is kivonhatja a lovat a munka vagy lovaglás alól. Nagyon fontos a paták állapota is, a beteg vagy rosszul körmölt pata komoly betegségek forrása lehet. A süllyedt patákat össze szokták kötni a navikuláris betegséggel, amely a sajkacsont gyulladását jelenti. (Ez a ló lábának utolsó csontja, amelyet a pata vesz körül.)