A ló ápolása

A ló egy különös állat. Nem csak azért, mert neki köszönhetjük, hogy eljutottunk ide a Kárpát - medence oltalmába, hanem azért, mert szervi felépítésének sajátos tulajdonságai miatt kialakuló betegségei sokszor a több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező állatorvosokat is próbára teszi. Azzal, hogy kiemeltük megszokott környezetéből és beállítottuk istállónkba, az évezredek során kialakult természetes reakcióit korlátoztuk le sokszor oly mértékben, hogy ezzel elősegítettük a nála addig ismeretlen, vagy kevésbé előforduló betegségek kialakulását. Természetesen ebbe beletartozik az is, hogy a sokszor nem megfelelő tenyésztés által kialakuló gyengébb szervezetű egyedek életben maradásával a lóállomány általános egészségi állapota csökkenő tendenciát mutat. Ezt a helyzetet súlyosbítja a laikusok által népszerűnek tartott különböző praktikus lótartási divatok elterjedése, ami sokszor nélkülöz minden ésszerűséget, és inkább szolgálja a lótartók kényelmét, mintsem a lovak egészséges felnevelését. De mit is tehetünk mi azért, hogy kedvencünk otthonosan, kényelmesen, de legfőképpen egészségesen élje életét istállónkban?

Ami nekünk a kellemes hőmérsékletet jelenti, az a lóra veszélyes baktériumok melegágya, különösen akkor, ha magas páratartalommal társul. Ezeket belélegezve különböző, az asztmához hasonló tüdőbetegségek alakulhatnak ki. Innen már csak egy lépés a kehesség kifejlődése, ami jelenleg nem gyógyítható, és a lovat kisebb feladatra is használhatatlanná teszi. A hőmérsékletnek mindazonáltal bizonyos szempontból nincs jelentősége, a ló ugyanis a mozgással hőt termel. Bizonyított tény, hogy mínusz 10 - 20 fokot is képes károsodás nélkül elviselni, ha szabadon, ménesben és szélvédett helyen tartózkodhat. ( A haflingi lovak tenyésztésénél előírás, hogy csak ridegen és természetes környezetében nevelhetők fel - függetlenül az időjárástól, még a kiscsikók is a hegyekben, sokszor a hóban jönnek a világra. ) Az egyik legfontosabb tényező, hogy az istálló levegője mindig legyen száraz. Legyen lehetőség szellőztetésre, de ne legyen huzatos a helyiség. Fontos, hogy a ló bokszban álljon, és ne legyen lekötve. Egy átlagos istállóban, még ha angol bokszos is, mínusz 15 fokos hidegnél a belső hőmérséklet éjszaka 0 C körül van. Több ló esetében ez 6 - 7 C is felmegy. Jó tanács, hogy télen az ilyen éjszakai lehűlések esetén délután 2 - 3 óra körül már kerüljenek be a lovak az istállóba, így estére szó szerint felfűtik maguknak azt. A munkát a lóval lehetőleg délelőttre időzítsük. Ha ez nem megoldható, akkor mindenféleképp úgy érkezzen be az istállóba, hogy már le legyen hűlve a normális testhőmérséklet környékére. ( Ez sokszor 15 - 20 perc sétát is jelenthet. ) A ló, amíg megy, nem fázik meg, még akkor sem, ha vizes, de arra oda kell figyelni, hogy ne hirtelen hűljön le a teste. Nyugodtan rá lehet tenni két takarót. Az alsó legyen frottír, a felső vastag posztó, de semmiféleképp ne műszálas. Nem mindig a drága takaró a legmegfelelőbbek. Kb. 15 perc múlva az alsó takarót ki kell venni vagy cserélni, attól függően, hogy még mennyire vizes az állat. A felsőt csak akkor kell eltávolítani, ha már megszáradt. Sokszor lassan szárad, ugyanis az erős munka utáni úgynevezett hőtolulás még 20 - 30 perc elteltével is érzékelhető, mely újabb izzadásban nyilvánul meg. Ilyenkor át lehet csutakolni száraz szalmával, és újra betakarni. Mindezekkel együtt a szélsőséges időjárási viszonyok mellett - és ebbe beletartozik a nyári kánikula is! - mindenféleképpen mérlegelni kell, hogy mennyire tegyük ki kedvencünket egy esetleges megfázásnak vagy hőgutának. ( Mindig az legyen a szemünk előtt, hogy természetes állapotában a ló, ha nem muszáj szinte soha nem rohan annyit, hogy csurogjon róla a veríték, vagy ha igen, akkor van alkalma annyit mozogni, hogy ne fázzon meg. ) A hőtermeléshez energia kell, amit viszont a megfelelő többlettakarmányozással lehet megoldani. Erről még szó lesz a takarmányozás címszó alatt.

Az alom

Általában azt tartják helyesnek, ha a ló döngölt földön áll. Ennek előnye, hogy puha, állítólag ezáltal kevésbé terheli az ízületet. Viszont egy megfelelően tartott ló - eltekintve a téli időszaktól - általában csak az éjszakát tölti az istállóban és ez idő alatt főleg eszik, alszik és nem ugrál. A földpadló tisztán tartása azért nehéz, mert ha nem olyan a talaj szerkezete, hogy a vizelet el tudjon szivárogni, akkor az istállóban állandóan ammónia lesz a levegőben.Ez ingerlő hatással van a hörgőkre és nagy mennyiségben tüdőödémát okozhat, az emberben is!!! A legelterjedtebb aljzat a beton, ez könnyen tisztítható, fertőtleníthető és megfelelő almozással puhábbá tehető. Nem javasolt a mindenféle gumiszőnyegek alkalmazása,mert ha nincs leragasztva, vagy elszakad, akkor nem fertőtleníthető teljesen és ennek, pl. a féreghajtásnál komoly jelentősége lesz. Általános alom a szalma. Az hogy ez zab - , búza - vagy rozsalma legyen, ez inkább attól függ, hogy mit fogadnak el ( az istállóból kikerülő szalmás alom jó minőségű alapja lehet a gombatermesztésnek ), vagy ki mit talált éppen károsnak a ló számára, mint attól, hogy mi lenne a legjobb. Nincs különösebb ok arra, hogy bármelyiket előnyösebbnek tartsuk a másiknál. Az, hogy a ló feleszi - e maga alól egyetlen éjszaka alatt, vagy sem, más jellegű, takarmányozási problémára utal. Ha feleszi, annak legvalószínűbb oka, hogy nem elegendő a szállástakarmány mennyisége.

Fűrészpor vagy forgács?

Ki erre esküszik, ki arra. Legfőbb érv ellenük, hogy porosak. Szakkönyvek szerint a pormennyiséget illetően nincs igazából határérték, az a legkisebb mennyiségben is ártalmas. Egy bizonyos szint elérése után pedig már csak a pormennyiség nő, a károkozás mértéke nem. Ez a bizonyos szint jóval alatta van annak, amit egy átlagos szalma - , szénabála vagy szemestakarmány tartalmaz. Ebből a szempontból tehát mindegy, hogy melyiket használjuk. Szerencsére a ló úgy lett kitalálva, hogy az orrában lévő apró szőrszálak valamelyest mérsékelik e szilikózist, ugyanis amikor legel, igencsak sok porszemet szippant fel a földről. Maradjunk tehát egy közbenső megoldásnál. Mivel a forgács és a fűrészpor nagyon jó nedvszívó, liberószerű mikroszemcséivel alkalmas arra, hogy a vizeletet magában tartsa, így a ráhelyezett szalma sokáig száraz marad, és ez utóbbi valamelyest meggátolja azt is, hogy poros legyen a boksz. A másik jó tulajdonsága, hogy rossz hővezető, és ez által alulról valamennyire szigetel is. A ló szabadnak született. Az egész szervezete arra teremtődött, hogy mozogjon. Ne vegyük el tőle ezt a lehetőséget! Legyen egy karámja, ahol a lehető legtöbb időt töltheti. Minél nagyobb, annál jobb, de ha nincs más, akkor már egy 6x6 - os is megteszi. Tévedés, hogy a ló rohangál. Ha megszokta, hogy állandóan kint van, akkor főleg eszeget, sétál és pihen. Tavasztól őszig éjszakára is kint maradhat. ( Ekkor a szalmából is kevesebb fogy. ) Legyen fedél a feje fölött és egy három oldalról zárt hely, ahol kényelmesen le tud feküdni. Így sem a nap, sem a szél, sem az eső nem fogja zavarni. A szélre egyébként is érzékeny. Ha a karámban nincs ilyen zárt hely, akkor mindenféleképpen vigyük istállóba szeles időben. Mielőtt dolgozunk vele, lehetőleg egy órát legyen kint a karámban. Ezzel egy gyakori betegséget, az úgynevezett bénulásos izomfesték vizelést ( vagy köznapi nyelvén: az ünnepi betegséget ) lehet megelőzni.