Lótipusok

A lovaknak és a póniknak nagyon sokféle típusa ismert, kezdve a nagy testű, lassú mozgású nehézigás lótól a karcsú és gyors angol telivérig. Egy - egy típus általában a fajták keresztezésének eredménye, de vannak olyanok, amelyeket kifejezetten meghatározott célra tenyésztettek ki. Például egy nagy testű igásló és egy telivér keresztezéséből olyan ló születik, amely egy termetes lovast is könnyen elbír a hátán. Azoknak a lovaknak, amelyek fogathúzásra alkalmasak, általában meredekebb a lapockájuk, ezáltal jól felfekszik rá a hám, másrészt a csüdjük is meredekebb. Lábukat magasabbra szokták emelni, ami elegánsan mutat a fogatban, ám a lovaglásnál kifejezetten kényelmetlen. A fogatlovaktól különböznek a hátaslovak. A lovaglásra használt állatnak erősnek kell lennie, hogy elbírja lovasát, törzsének pedig keményebbnek, hogy a lovasnak jó ülést nyújtson. Dőlt lapockájának köszönhetően hosszabb és alacsonyabb lépésekkel halad, ami kényelmessé teszi a lovaglást. Ebben szerepe van a kisebb szöget záró csüdjének is. Az izmos far és hosszú hátsó láb az ugrásban válik előnyére. A kis sportpóni és a nagyobb méretű hátasló a legjobb tulajdonságaival rendelkezik szép, arányos testfelépítésű, a vérmérséklete pedig egyenesen tökéletes.
A nehézigás lovakat masszív testfelépítésük, vastag csontozatuk és erős izmaik nehéz terhek vontatására teszik képessé. A kocsilónak is erősnek kell lennie, mégis könnyebb testű, ezáltal elegánsabb. Lábait magasra emeli. Két egymáshoz illő ló párban igen értékes.
A cob nyugodt természetű hátasló, amelynek kissé rövid lába és zömök teste van. Hagyományosan az idősebb és testes lovasok használják előszeretettel. A cob sörényét gyakran rövidre vágják. A pólópóni kis testű ló. Gyorsan mozog, fordulékony, képes hirtelen felgyorsulni, megállni vagy irányt változtatni. Azonnal végre kell hajtani lovasa utasításait.
A vadészpóni teste erőteljesebb, kevésbé tetszetős, mint a klasszikus hátaspónié. Amellett, hogy jó hátasló, gyors mozgású, és ugornia is tudni kell.

Az indián ló

Amerikában már az őskorban, is éltek lovak. Ezek valószínűleg Ázsiából vándoroltak be, akárcsak később az indiánok. De egészen máshogy néztek ki, mint a maiak. Kisebbek is voltak és ki is haltak. A ma Amerikában élő lovak őseit spanyolok szállították oda hajóval. Hódítani mentek, így a legjobb lovaikat vitték magukkal, de amikor visszatértek Európában, lovaikat otthagyták, azok vad méneseket alkottak és szétszéledtek az országban. ( Már 1580 körül. ) A síksági indiánok kóbor vadászok voltak. Nyomban szentnek tekintették a lovat úgy tartották, a lovak lépte megszenteli a kendőket, melyeket a patáik alá terítenek. Megtanultak bánni velük és ügyesebben kezelték őket, mint a spanyolok. Lasszóval fogták, de nem tenyésztették.
Korábban a kutyát használták a sátorrudakból készült teherhordó szán húzására, de rájöttek, hogy a ló is képes erre. Ezért is nevezik a lovat dakota nyelven sunka wakánnak ( titokzatos kutya ), kri nyelven mistatimnak ( nagy kutya ), máshogy varázslatos kutyának. 1790 körül már az egész prérividéken meghonosodtak a lovak. Ez nagy változást hozott az indiánok életébe. Lóval már messzebb lehetett menni, több bölényt lehetett elejteni, mint valaha. Az indián törzsek akaratlanul is beléptek szomszédaik vadászterületeire, így gyakoribbá váltak a háborúk. A ló nagy érték lett. Hadi vállalkozásokat vezettek a törzsek egymás ellen, hogy lovaikat megszerezzék. Megszülettek a lótáncok, lódalok, lóimák és a Lóálmodók titkos társasága is. Ha egy indián meghalt, vele temették a lovát is, hogy a halott lóháton tehesse meg az utat a szellemek világába. Az igazi prérilovak nem ettek zabot, csak finom fakérget és füvet. Ugyanúgy tűrték a szenvedést és a nélkülözést, mint az indiánok. Ha gazdája alszik és veszély közeleg, a jó musztáng megbökdösi orrával lovasát és felébreszti. Ha kell, meg is védi. Az ellenséget agyonrúgja, harapja. Mindehhez csak az kell, hogy a gazdája barátjának is tekintse, ne pedig szolgájának.
A pata részei
1. középső nyírbarázda
2. oldalsó nyírbarázda
3. saroktámasztó fal
4. patkó
5. talp
6. nyír
7. sarokvánkos
A ló testtájai
1. üstök
2. tarkó
3. vakszem
4. sörényél
5. lapocka
6. mar
7. hát
8. ágyék
9. farbúb
10. külső csípőszöglet
11. faroktő
12. farokrépa
13. ülőgumó

14. felcomb 29. alkar

15. térd 30. szügy
16. alcomb 31. váll
17. csánk 32. nyak
18. csüdizület, boka 33. torok alatti barázda
19. csüd 34. külső rágóizom
20. párta 35. toroktáj
21. pata 36. áll
22. szarugesztenye 37. ajak, pütty
23. horpasz 38. orr
24. lágyék 39. pofa
25. könyök 40. orrhát
26. sarokvánkos 41. arcél
27. elülső lábközép, szár 42. homlok
28. lábtő
A felszerszámozott ló
1. tarkószíj
2. szárak
3. térdtámasz
4, nyeregszárny
5. hátsó kápa
6. nyeregalátét vagy izzasztó
7. lábvédő
8. heveder
9. kengyelvas
10. zabla
11. orszíjj vagy orrfék
12. pofaszíjak
13. torokszíj
14. homlokszíj