Magyarországi ménesbirtok

Bábolnai Ménesbirtok ( 1789 )

1789 - ben a királyi udvar Csekonics József tanácsára, a gróf Szapháry családtól megvásárolta a 6600 holdas Bábolna - birtokot, amely a Bécsbe hajtandó vágómarhák pihenőállomásaként, valamint a Mezőhegyesi Ménes fiókméneseként működött, majd 1806 - ban önállóvá vált. 1816 - tól már csak arab mének fedeztek a ménesben. 1836 - ban Von Herbert őrnagy keletre indult lóvásárló expedícióra, és magával hozta Bábolnára a Shagya nevű almázott mézszürke mént is. Később ez a mén lett a bábolnai arab fajta névadója, és kiváló utódainak köszönhetően máig népes és virágzó fajtát alapított. 1878 - ban a Párizsi Világkiállításon a magyar királyi állami méneseket külön 500 frank értékű aranyéremmel jutalmazták. 1885 - ben került Bábolnára az O' Bajan fekete arab mén, és igen értékes fedezőméne lett az állománynak. Az első világháború végén román csapatok törtek be Bábolnára, és elhajtották az állomány Magyarországon maradt részét. 1925 - ben beállították a tenyésztésben a szintén értékes fedezőmént, Gazal II.- t. 1932 - ben Bábolna az akkori Európa legjelentősebb arab ménese volt. A második világháború után a Németországba menekített állomány visszakerült Bábolnára, de a háború alatt ithon maradt állomány megsemmisült, Az elkövetkező negyven év alatt a ménes vegetált, értékes ménvonalak és kancacsaládok pusztultak ki 1978 - ban a bábolnai arab fajtát nem mint arab telivért, hanem mint tisztavérű arab lófajtát ismerték el. Azonban a második világháború után alkalmazott túlzott arab telivér keresztezéssel a fajta majdnem elvesztette a jellegét. 1990 - ben regenerálták a shagya arab állományt, és újraélesztették a törzseket, és 2001 - ben megalakult a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. A tenyésztés mellett a hagyományok megőrzése és bemutatása szintén fontos feladat. A ménesudvar látogatható, a programok között szerepel a kocsi-, lovas és vadászmúzeum meglátogatása, a világhírű arab ménes mén - és kancaistállói, a fedett lovarda megtekintése, valamint a csikótelep és az arborétum, és benne a Híres Lovak Emlékparkjának bejárata. A fajta fenntartása és szaporítása mellett ma már megszokott, hogy a - nem feltétlenül szakemberek - szabadidős programnak tekintik a látogatást, ők az Ölbő pusztán tölthetnek el kellemes délutánokat, de szakemberek számára tanácskozásra is van lehetőség.

Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. Mátai Ménes (1880)

Hortobágy Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, a legnyugatabbra fekvő sztyepp. Fűösszetétele egyedülálló. Az 1973 - ban az országban elsőként létrehozott nemzeti park 82 ezer hektárjával az ország legnagyobb védett területe. A világörökség része. Ez a környék régóta híres állattartó vidék volt. Az évezredek folyamán a Hortobágy pusztáin legelő vadállatokat, az őstulkot és a vadlovat fokozatosan a háziállatok váltották fel. Az 1700 - es években Debrecen és a környék többi települése külön méneseket legeltetett a közel 40 ezer hektárnyi területen. Ekkor még a szilaj pásztorkodás volt a jellemző. A hortobágyi lótenyésztés tehát nem olyanformán szerveződött, ahogy az ország más híres uradalmai és katonai tenyészeteinél látható. 1880 - ban a Debreceni Ménes Mátára települt, mely a város gazdáinak gazdálkodási központja lett. Innen ered tulajdonképpen a Hortobágy mai ménese, melynek meghatározó épületei az 1940 - es években épültek. A hortobágyi nóniusztenyésztés első írott nyoma 1843, mikor is Debrecen egy szürke marháért hat kancát kapott cserébe, majd az 50 - es években két mént is vásárolt. Kozma Ferenc munkásságának köszönhetően kialakult a nóniusz hortobágyi tájfajtája, melyet a mezőhegyesinél kissebb méret, szikárabb megjelenés és főként a fakó pej szín jellemzett. A második világháború ebben az állományban is komoly károkat okozott. 1961 - ben a mezőhegyesi nóniusz törzsállomány jelentős részét áthelyezték a Hortobágyra. A két élettér eltérő volta komoly alkalmazkodási nehézségeket okozott a lovaknak. A hagyományos használati igény csökkenése (a nóniuszt elsősorban mezőgazdasági igásmunkára használták ) és a mai modern igények napjainkban nehezítik a fajta további tenyésztését. Mára két tenyészcél alakult ki, a génmegőrzés mellett a sportlótenyésztés önálló útra tért. A Hortobágyi Állami Gazdaságot az 1990 - es években privatizálták. 2001 - ben a ménes ingatlan - és lóállományát a magyar állam visszavásárolta, s a Hortobágyi Nemzeti Parkra ruházta. A ménes kezelője a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht., melynek tulajdonában a ménes olyan önálló rendszerré vált, melynek feladatai közé tartozik a hortobágyi lótenyésztés, a lovas - és pásztorhagyományok őrzése, illetve a lovas idegenforgalom tradíciói. A hortobágyi idegenforgalomnak ma is szerves részét képezi a mátai ménes, mely egykor a Hortobágy legfőbb turisztikai látványosságát jelentette. Szenzációnak számít a híres ménes meghajtása. Az ország legnagyobb múltú lovas rendezvényének műsorát a ménes új arculatához igazították. A rendezvény ma a Pásztorok Ünnepe, Hortobágyi Lovasnapok nevet viseli. Itt bemutatkozhat a magyar lótenyésztés, valamint a lovas és pásztorhagyományok ápolói mutathatják be műsorukat. Versenyeket rendeznek hagyományos magyar fogatok részére, és látható a magyar tenyésztésű lovak derbije is. Emellett megünneplik az előző év legsikeresebb magyar sportlovát, az Év magyar lovát.

Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. (1785)

A Mezőhegyesi Ménesbirtok nem csak Magyarország, hanem egész Európa legrégibb állami birtoka. A ménest 1785 - ben II. József rendelete alapján alapították: ,,... tetszett Ő Felségének kegyesen elvégezni, hogy Magyar országban tulajdon Tsászári és Királyi ménes is, mely mint egy mag vető helye légyen a jelesebb termetű, s tartósabb erejű lovaknak, minden idő halasztás nélkül fel állíttassék, arra rendelvén amaz Arad vármegyében fekvő Mező Hegyes nevű alkalmatos pusztát.
A fajta alapítója, névadója Nonius Senior 1816 - ban került Mezőhegyesre. 1819 - ban Fechtig báró Tresztben vásárolta meg Gidrán Seniort, amely Bábolnán törzsmén lett, és fiát, Gidrán II. - t Mezőhegyesre osztották be. A fajta kiválási lehetőségét a sárga szín adta, így a gidrán tulajdonképpen a mezőhegyesi sárga ménesből alakult ki. 1836 - tól az angol félvér Furioso és 1852 - től a szintén angol North - Star is külön ménest kapott. A kettő keresztezéséből született meg a külön fajtának elismert Furioso - North - Star, más néven a Mezőhegyesi félvér, de később volt itt lipicai és arab ménes is. A két világháború alatt súlyos csapások érték a ménest, a lóállománynak csak egy része maradt meg. 1962 - től egy elhibázott döntéssel arra kényszerítették a ménesbirtokot, hogy ügető és ugrató sportlovakat tenyésszen, míg a hagyományosan tenyésztett fajtákhoz tartozó mének és kancák Hortobágyra, illetve a Nagykunságra kerültek. A nóniusz törzstenyészet azonban megmaradt. Jelenleg nóniusz, mezőhegyesi félvér és gidrán alkotja a lóállományt. A ménesbirtok alapítása óta a magyarországi lótenyésztés egyik kiemelkedő központja. Építészeti, tájképi és technológiai szenpontból egyaránt nagy jelentőségű. A Mezőhegyesi Ménesbirtok az UNESCO Világörökség várományosi listáján található, reméljük, a közeljövőben valóban felveszik világörökségeink közé.

Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad (1951)

A lipicai fajta elnevezése onnan ered, hogy az első ménest1580 - ban egy Trieszt melletti kis faluban, Lipizzán alapították a Hbsburg - uralkodóház számára. A ménes alapításakor a következőket fogalmazták meg: Itt a legjobb lovakat tenyésszék, melyek a császári udvar számára lesznek elővezetve. Ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb lovak legyenek. Kemény és füves talajon járjanak ott, ahol kevés fű nő. A több mint 400 éves múltra visszatekintő fajta állományát többször kellett Magyarországra menekíteni. A lipicai ló magyarországi tenyésztését 1806 - tól számítják, több kitérő után 1952 - től a ménes számára a Bükk - fennsík ad otthont, ahol a természeti adottságok és a környezeti hatások nagyban hozzájárulnak a fajta fenntartásához. A csikók 3 éves korukig a Bükk - fennsíkon nevelkednek. A fennsík központi nevelőhelyén, Csipkéskúton hangulatos üdülőházak és panzió várja a vendégeket, Szilvásváradon pedig a Palavichini - kastély istállójában csodálatos mének és egy lótörténeti kiállítás látható. A Szilvásváradon tenyésztett lipicai elsősorban a fajta fogatos használatára alkalmas típusát képviseli, ezt bizonyítják a fogathajtó sportban elért eredmények is. Európa egyik legszebb fekvésű lovas - stadionjában az évről évre megrendezett Lipicai Lovas Fesztivál keretében színvonalas bemutatók láthatók, a vendégek közelebb kerülhetnek a lipicai lovakhoz, és megismerhetik a szilvásváradi lovas életet.

Bugaci Ménes ( 1960 - as évek)

A Bugaci Ménest az 1960 - as években alapították. A lóállományt neves fogathajtók alakították ki, úgy mint Abonyi Géza, Abonyi Imre, Juhász László. Bugac Puszta a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekszik, immár 30 éve működik lovasturizmus, de a régebbi ménesbirtoktól eltérően fajtatenyésztéssel itt nem foglalkoznak. A Kiskunsági Nemzeti Park területe az Ősborókás kivételével bejárható lóháton. Híres az itt látható lovasbemutató, melyet évente négyezer vendég látogat, és amely az egykori pásztorkultúra emlékét őrzi és mutatja be.

Kisbér (1953)

A 1848 - 49 - es forradalom és szabadságharc leverése után gróf Batthyány Kázmér birtokait elkobozták és a területen belül Kisbéren császári rendeletre 1853 - ban katonai ménest állítottak fel. Itt tenyésztették ki a külön fajtaként elismert, a településről elnevezett Kisbéri félvért. A második világháború komoly károkat okozott a ménesben. Ráadásul a település házait ért károk helyrehozatalához a ménes épületeit bontották le. Később a ménesbirtok megmaradt területén kialakították a Kisbéri Állami Mintabirtokot, majd 1947 - ben összevonták a bábolnai ménesbirtokkal. A két gazdaságból alakult meg 1948 - ban a Bábolnai Nemzeti Vállalat. 1954 - ben újraindult a versenylótenyésztés. Ebben a ménesben született 1960 - ban a 20. század legeredményesebb magyar versenylova, Imperiál. Az eredményesen működő ménest 1961 - ben elhibázott gazdasági megfontolásból megszüntették. A kisbéri fajta alkatában és belső tulajdonságaiban igen hasonlít az angol telivérre, bár a magyar éghajlat, a takarmányozás számos, a helyi viszonyokból következő előnyös tulajdonságot is eredményezett. Sajnos a fajta ma csak magántenyészetekben fordul elő.