Lovas lexikon

Egy értelmező szójegyzék nélkül, még az egyébként egy nyelven beszélő lovasok is gyakran másként értelmeznek egyes kifejezéseket. Edzések vagy nyílt bírálatok, bemutatók során a laikusoknak vagy kezdőknek is nagyobb élményt nyújt ha tudják miről is szól a bírálat. Az alábbiakban közölt lexikon az Egyesült Államok Nemzeti Szövetsége Díjlovagló Bírói Bizottságának javaslata alapján készült. A készítők kiemelt figyelmet fordítottak azokra a kifejezésekre, melyek jelentésében az egyes nyelvek akár árnyalatnyi eltérést is mutatnak.

Aktivitás ( activity )

Energia, életerő, élénkség - különösen a hátulsó lábakra vonatkozóan használjuk. Elsősorban a lépés lendületének meghatározására alkalmazzuk.

Állítás ( Slight Flexion at the Poll )

A nyak oldalirányú ívelése a tarkótól a marig, így a ló kissé oldalra néz. Helyes állításnál a lovas a nyeregben ülve a ló belső szempontját kell hogy lássa aszerint, hogy pl. jobbra vagy balra van állítva.

Átengedőség (Submission )

Feltétele az engedelmesség. Az átengedő lovon a segítségek akadálytalanul tevődnek át és haladnak végig. A ló engedelmes lovasa felé, ami megmutatkozik az állandó figyelemben, az együttműködő készségben és a ló magabiztos felépítésében, mely párosul a harmóniával, a feladatok könnyed bemutatásával és korrekt kivitelezésével, beleértve a megkívánt hajlítás elfogadását, a lovas segítségeire való azonnali és engedelmes reagálást, továbbá a megfelelő egyensúlyt a feladatok végrehajtások során.

Átlépés, túllépés ( Overstep, Overstride, Overtrack )

1. ( Overstep, Overstride, Overtrack ) A ló hátulsó lábát az elülső láb patanyoma elé helyezi le. Az átlépés kívánalom a közép és nyújtott iramok lovaglásánál.
2. ( Crossing ) Lépésben vagy ügetésben végrehajtott oldaljárások, féloldalazás vagy combra való engedés során az elülső és a hátulsó lábak egymás előtti átlépésének, keresztezésének mértékére vonatkozik.

Átmegy a segítség a lovon ( Throughness )

A ló izomzatának rugalmas, felszabadult állapota, amely biztosítja az energia korlátlan áramlását, áttevődését hátulról előre és elölről hátrafelé. Ennek köszönhetően a lovas segítségei szabadon gyakorolnak befolyást a ló minden egyes részére ( pl. a szársegítség hatása végighalad a rugalmas, elengedett izomzatú lovon, áttevődik a hátulsó lábakra, melyekre befolyást gyakorol ).

Beejtett hát ( Hollow Back )

A hát lesüllyed vagy beejti a ló. Okozhatja a hátizmok gyengesége vagy az izom hosszan tartó összehúzódása - hiányzik az izomzat rugalmassága, elengedettsége és a kívánatos lengő hát.

Belelép a patanyomba ( Imprinting: Tracking up )

A hátulsó lábak pontosan az elülső lábak patanyomába lépnek.

Belső oldal ( Inside )

1. Az az oldal, amerre a lónak a feladat végrehajtásához állítva vagy hajlítva kell lennie ( oldalirányban ).
2. A lónak a kör belső oldala felé eső oldala.
Amennyiben a két feltétel nem esik egybe, az első pont az irányadó ( pl. ellenvágta esetében ).

Bizalom ( Confidence )

A ló bátorsága és határozott fellépése a feladatok lovaglása során és a lovasába helyezett bizalom.

Bólogat vágtában ( Rocking, Rocking Horse Canter )

Vágtában a nyak és / vagy az elülső rész túl sokat megy fel és le. Eredményezheti a nem megfelelően tértnyerő mozgás, a hátulsó végtagok nem kielégítő használata, vagy a lovas helytelen befolyása.

Egyenesre állítottság, egyenesség ( Straightness )

1. Párhuzamos elhelyezkedés a kijelölt vonalhoz képest ( pl. a fara sem jobbra, sem balra nem tér el a középvonalról ).
2. A ló testrészeinek egymáshoz viszonyított egyenessége a faroktól a tarkóig ( pl. nem megy el a vállán, vagy nem törik meg tarkóban ).
3. Párhuzamos lovaglás a kijelölt vonalhoz képest ( pl. nem tekereg, nem tér le a vonalról ).

Egyenetlen ( Uneven: Unlevel )

1. ( Uneven ) A lépések hossza nem egyforma.
2. ( Unlevel ) Az egyensúly a mozgás ütemében megbillen valamelyik oldal vagy végtag irányába, a súly egyenetlen eloszlása a két oldal között.

Egyensúly ( Balance )

A ló és a lovas súlyának egymáshoz viszonyított eloszlása az elülső és a hátulsó lábak között ( hosszanti egyensúly ), valamint a jobb és a bal oldali lábak között ( oldalirányú egyensúly ). A ló akkor van jó egyensúlyi helyzetben, ha a súly egyformán oszlik meg a bal és a jobb oldal között és a képzési szintnek megfelelően, hosszanti irányban fokozottan a hátulsó lábakra helyeződik, ami lehetővé teszi, hogy könnyedén lépjen a lovas kezéhez. Az egyensúly elvesztése a súly hirtelen megnövekedését jelenti az elülső részen és/vagy az egyik oldalon.

Elején van, elejére esik ( On the Forehand )

Hosszanti irányban rossz egyensúlyi helyzet: a ló túl sok súlyt helyez az elülső lábakra beledőlve a lovas kezébe és a szárakra.

Elengedettség ( Relaxation )

1. Nyugodt mentális állapot. Szorongástól vagy idegességtől mentes higgadtság.
2. Az izmok feszültségmentessége. Az izmok feszülése alatt itt mást értünk, mint ami szükséges az optimális önhordáshoz, a toló és hordozó erőhöz, a rugalmassághoz szükséges ütemes izom - összehúzódáshoz és - megnyúláshoz és a mozgás folyamatosságához.

Ellenszegülés ( Resistance )

A ló fizikai ellenkezése a lovassal szemben. Nem azonos az engedetlenséggel és azzal, amikor a ló a segítségek alól kivonja magát. Az ellenszegülés lehet pillanatnyi ( pl. durva segítségadás által kiváltott reakció ) vagy folyamatos.

Elmarad a fara ( Lack of Parallelism )

Féloldalazásban vagy combra való engedésben az elülső rész túlzottan vezet, így az elülső és a hátulsó lábak nem lépnek keresztbe és a testsúly alá. Ilyenkor a ló hosszhajlítása többnyire nem elégséges.

Elmegy a vállán, a külső vállára esik ( Falling Over Outside Schoulder )

A ló nincs a lovas helyes segítségein, a külső szár nem tart meg kellőképpen, így a külső vállával kitérve az egyenesre állítottságból a ló kivonja magát a lovas segítségei alól.

Elnagyolt átmenet ( Blurred )

Hiányzik az átmenet tisztasága, kifejezettsége a jármódok vagy egy adott jármódon belüli iramok között.

Elől késik ( Late )

Az ugrásváltásban az elülső láb később ugrik át, mint a hátulsó. Gyakran a kellő mértékű előremenés hiányára vagy a külső és a belső szár funkciójának nem megfelelő elhatárolása okozza.

Előre ( Forward )

Abba az irányba vagy arrafelé, ami a ló előtt van, vagy amerre a ló halad. Az előre szó azt az irányt jelöli, amerre a ló megy és nem azt, ahogyan eljut oda. A többet előre kifejezés nem jelöli pontosan, hogy lendületesebben vagy hosszabb lépésekkel kellene haladni a lónak. Az olyan kifejezések, mint több energiát, több megnyúlást, hosszabb ugrásokat, tértnyerőbben, élénkebb tempót stb. pontosabban fejezi ki, HOGYAN kellene a lónak az előrefelé irányba haladnia. Helyesen abban az esetben használjuk a többet előre kifejezést, amikor például egy féloldalazás vagy egy combra való engedés során túl meredek szögben, túl sokat megy oldalra és nem elégséges az előremenés.

Eltér az egyenesről ( Wandering, Wavering, Weaving )

Tekereg, sodródik, nem egyenes vonalon halad egyik ponttól a másikig.

Emelkedettség ( Elevation, Lift )

1. Elevation: a fej és a nyak által alkotott ív ( beleértve a nyak kiindulópontját is ). Ideális, ha a nyak szabadon emelkedik ki a marból.
2. Lift: alkalmazzák a piaffe - ra és a passzázsra abban az értelemben, hogy milyen magasan, hatékonyan, vállból szabadon emeli az elülső lábakat a ló - akciós emelése a lábaknak.
3. Lift: a tolóerő felfelé irányuló összetevője. Annak mértékét jelöli, mennyire löki el magát a ló a talajtól.

Engedelmesség ( Obedience )

A ló szándékot mutat a lovas által kért feladatok, átmenetek, figurák végrehajtására. Azzal együtt, hogy a ló ellenszegül, vagy valamilyen módon kivonja magát lovasa segítségadásai alól, még mindig lehet engedelmes. ( Pl. a ló bemutathat hibák nélkül, a megadott helyen egy sorozat ugrásváltást annak ellenére, hogy szár mögött van, tarkója megtört, szája nyitott, farkát tekergeti, visszatart, vonakodik tértnyerően előremenni stb. - így végrehajtja a feladatot, de nem feltétlenül átengedő, rugalmas stb. )

Engedetlenség ( Disobedience )

A ló szándékos elhatározása, hogy nem hajtja végre a kért feladatot, vagy olyat tesz, amit nem kérnek tőle ( pl. ellenvágtában átugrik )

Fara magas ( High Behid )

A far ismétlődő, aktív felfelé irányuló kitérése a segítségadások alól. Jellemző vágtában, amikor nem kielégítő a hátulsó lábak tevékenysége és piaffeban, amikor nem megfelelő az öntartás és a keret rugalmassága.

Fara vezet ( Hide quarters trailing )

A kifejezést a párhuzamosság hiányának meghatározására használjuk féloldalazásban vagy combra való engedésben, amikor a ló fara hibásan közelebb lép az elérni kívánt vonalhoz, mint az elülső része.

Feladat ( Movement )

1. Az a mozgássor, amelyet a ló végez.
2. Egy program feladata. Egy díjlovagló program egy meghatározott szakasza, amelyet egyetlen pontszámmal értékelnek a bírók a pontozólapon.
3. Feladat a díjlovaglósportban. Gyakorlat, amit egy patanyomfigura, vonalvezetése, átmenet, a ló helyzete vagy ezek kombinációja határoz meg.

Felső vonal ( Topline, Alignment )

A ló kontúrja a fülektől kezdve a nyaka és a háta teteje mentén a farkáig.

Ferdeség ( Crookedness )

1. A párhuzamos elhelyezkedés hiánya a kijelölt vonalhoz képest ( pl.elferdül, a fara jobbra vagy balra kitér a középvonalon haladva )
2. A ló testrészeinek egymáshoz viszonyított ferdesége a faroktól a tarkóig. ( pl. elmegy a külső vállán, vagy megtörik tarkóban )
3. A lovagolt vonal egyenetlensége ( pl. hullámos, letér az egyenesről )

Feszes/feszesség ( Tense )

1. Az izmok összehúzódása vagy megrövidülése: általában a hosszan tartó összehúzódás megjelölésére használják ( az összehúzódást nem követi az izmok váltakozó megnyúlása és elengedettsége a mozgás ütemében ).
2. Utalhat a ló mentális állapotára: pl. szorongó, ideges. A ló fizikai állapotára utalóan: megfeszül, az izmok tartósan összehúzódnak ( nem nyúlik a kéz után, hiányzik az optimális feligazítottsága és a mozgás folyamatossága megtörik ). A fizikai és a mentális állapot gyakran kéz a kézben járnak.

Félfelvétel ( Half Halt )

Az összeszedettség pillanatnyi növelése, vagy a segítségek egy bizonyos hatása, amely növeli a ló figyelmét és javítja egyensúlyát.

Figura ( Figure )

Lásd patanyomfigura.

Fokozás ( Lengthening )

A lépések vagy az ugrások megnyújtása, a keret tágulása, fenttartva azt az ütemet, mint a munka iramban és megtartva az egyensúlyt.

Habos száj

Lásd rágja a zablát. Jó szájtevékenység eredménye.

Hajlítás ( Bend )

A ló teste a tarkójától a farkáig egyenletes, oldalirányú ívet látszik alkotni. Például a hibás hajlításra: csak a nyakban hajlítva csak a nyak aljánál hajlítva, vagy rossz irányba hajlítva.

Hajlíthatóság, hajlékonyság ( Flexion, Flexibility, Suppleness )

1. Suppleness: rugalmasság: a ló képzettségénél és állapotánál fogva képes arra, hogy a lovas oldalirányú és a hosszanti hajlításokra, valamint a feligazítottság finom szabályozására irányuló segítségeit elfogadja, és a kért feladatot végrehajtsa anélkül, hogy megtörne a mozgás folyamatossága vagy elveszne a megfelelő egyensúly.
2. Flexion: egy ízület hajlékonyságára vagy szabadságára utal ( gyakran használt fogalom például a vállszabadság ) a csontok egymáshoz viszonyított illesztése. A tarkó esetében hosszanti és oldalirányú hajlíthatóságról is beszélünk.

Hamis krágli ( Broken Neckline )

A nyak pozíciója, melyben a nyak kb. elülső harmadában túlzott a hosszanti hajlítás. Ezáltal a nyak túlzottan lehajlik, a tarkó már nem a test legmagasabb pontja és a nyak felső vonala nem egyenletes, finom ívet formál, hanem gyakran megtört.

Határozott átmenet ( Definition )

Az egyenes jármódok vagy egy adott jármódon belüli iramok között mutatott egyértelmű különbség, tiszta elhatárolás.

Hátul késik ( Late Behind )

Az ugrásváltásban a hátulsó láb később ugrik át, mint az elülső. Gyakran a kellő mértékű összeszedettség hiányára vagy a külső és a belső szár funkciójának nem megfelelő elhatárolása okozza.

Hátul terpeszt ( Wide Behind )

A ló hátulsó lábait egymástól távolabb tartva mozog az elülsőkhöz viszonyítva ( kitér a hátulsó lábak aktív tevékenysége alól - ez leggyakoribb piaffe - ban, ügetésekben végrehajtott fokozásokban, vagy állj feladatban hátul terpesztve áll meg ). A mének fokozottan hajlamosak a hátul terpesztésre.

Hátulsó végtagok használata ( Engagement )

A hátulsó lábak ízületeinek és a keresztcsonti ízületek fokozott rugalmassága az alátámasztás pillanatában, ezáltal a far viszonylag mélyebbre süllyed, ültetettebbé válik, az elülső rész pedig kikönnyül, szabaddá válik. A hátulsó lábak arányaiban a súly nagyobb részét hordják. Előfeltétele a tolóerőnek, a hordozóerőnek és a lendületnek. A hátulsó végtagok használata nem azonos a csánk hajlékonyságával vagy a csánk aktivitásával, amikor a hátulsó lábak ízületei sokkal inkább hajlítottak, amíg a láb a levegőben van, mint a talajon az alátámasztás pillanatában. A hátulsó végtagok használata nem is csupán a hátulsó lábak előrefelé, a heveder irányába tett lépésének hossza - ez a hátulsó láb kinyújtása.

Hegyre fel ( Uphill )

A ló hosszanti egyensúlyára utal: a farhoz képest viszonylagosan magasabb az elülső rész. Elsősorban vágtában figyelhető meg.

Hinta

Egy programfeladat - hátraléptetések és előre irányuló lépések töretlen sorozata. A lépések száma meghatározott és a folyamatot többször kell megismételni, majd ezt követi egy előrehaladó átmenet ( pl. ,, 4 lépés hátra, 4 előre, 6 hátra, megindulás összeszedett vágtában " ).

Hosszanti ( Longitudinal )

Hosszanti irányú dimenzió, amely az ellentéte az oldalirányúnak és merőleges rá a ló teste az elejétől a végéig vagy a végétől az elejéig.

Húzza a hátulját ( Dragging, Trailing )

A hátulsó végtagok aktivitásának hiányára utal az előrefelé irányuló mozgásban ( de nem használjuk a combra való engedés vagy a féloldalazás során a párhuzamosság hiányára abban az esetben, ha elmarad a fara ), vagy a hátraléptetésnél jellemző hiba, hogy a ló a hátulsó végtagok aktivitásának hiánya miatt húzza a lábát.

Imbolyog, ingadozik ( Swing, Swinging, Wobbling )

1. Ugrásváltás sorozatban a váll vagy a far az ugrásváltás irányába történő ismétlődő elmozdulása.
2. Bár a ló egyenes vonalon halad, úgy tűnik, egyik oldal egyensúlyi helyzete különbözik a másik oldalától, vagy egyik oldalról a másikra folyamatosan egyensúlyoz.
3. A testsúly egyik oldalról a másik oldalra történő egyensúlyozása, pl. piaffe - ban vagy passzázsban. Ebben az esetben az elülső és/vagy a hátulsó lábak oldalirányban kilépnek a súlypont alól az egyensúly megtartása érdekében.

Ingatja a fejét, szitál a fejével, nem stabil támaszkodás, bizonytalan támaszkodás ( Swinging Head )

A ló orra jobbra - balra mozog - elsősorban ügetésben és vágtában - vagy köröz - általában vágtában. Okozhatja az, hogy a ló nem fogadja el a támaszkodást, vagy a lovas kikényszeríti, durva kézzel igyekszik létrehozni a támaszkodás.

Iram ( Pace )

Az egyes jármódokon belül különböző iramok vannak: összeszedett ( lépés, ügetés, vágta ), munka ( ügetés, vágta ), közép ( lépés, ügetés, vágta ), nyújtott ( lépés, ügetés, vágta ).

Jármód ( Gait )

A ló lábának egymástól különböző, szakaszonként ismétlődő mozdulatai határozzák meg, pl. lépés, ügetés, vágta, poroszka, tölt. A díjlovaglásban három jármódot használunk - lépés, ügetés, vágta.

Kapcsolat ( Connection )

A ló és lovas egyetlen harmonikus egységet alkot, a közöttük oda - vissza lezajló kommunikációban nincs megakadás, megtörés vagy gyengülés. Az energia áramlása nincs korlátozva, a lovas befolyása könnyedén tevődik át a lóra, akadálytalanul halad végig a lovon és vissza a lovasra. A kapcsolatnak három része van: a lovas keze és a ló szája között: a lovas ülése és a ló háta között: a lovas csizmája és a ló oldala között. Lásd még ,, átengedőség ".

Kapkod ( Whipping Up, Cramp High, Snatching, Jerkily Hind Legs )

Az egyik vagy mind a két hátulsó lábra utalóan használjuk: hirtelen, időnként kifejezetten magasra rántja fel a lábát vagy a lábait. Természetellenes mozgás.

Kádencia ( Cadence: Expression )

Az ütem kifejezett hangsúlyozásával, biztos tempóban, lendületesen és rugalmasan mozog a ló. A kifejezést főként az ügetésre használjuk.

Kerek ( Roundness )

1. A ló profilja felső vonalának domborúsága.
2. A lapos mozgás ellentettjeként jellemzi a ló végtagjainak működését vagy a feladatok végrehajtását.

Keresztben vágtázik ( Cross canter : Disunited )

A ló úgy vágtázik, hogy egyik lába vezet elöl, a másik hátul, tehát házul nem a helyes lábon vágtázik.

Keret ( Frame )

A ló orrától a farokrépáig terjedő távolság. A nyújtás vagy az összeszedettség viszonylagos mértéke határozza meg azt, hogy hosszabb vagy rövidebb a megkívánt keret. A lónak a lovas által behatárolt keretet a hátulsó végtagok aktív használatából fakadó lendület által kell kitölteni, a lovas keze sohasem húzhat vissza.

Késik ( Late )

Segítség utáni végrehajtás. A kifejezést ugrásváltásnál használjuk. Késhet az átugrásnál az elülső láb, a hátulsó láb vagy segítség után lehet a teljes végrehajtás.

Kifejezett átmenet ( Defined Transation )

Lásd határozott átmenet.

Kifeszül ( Strung Out )

Az ellenszegülés egy formája, melyben a ló a szár ellen megy, túlzottan kinyújtja a nyakát, túlzottan vonal elé kerül : hiányzik a megfelelő önhordás, a hosszanti egyensúly és a támaszkodás, megfeszíti a tarkóját és a nyakát.

Kimaradt ( Camped, Parked )

A ló hátulsó lábai a test mögött helyezkednek el, nem lépnek a súlypont alá. Leggyakrabban az állj - jal összefüggésben használjuk.

Kinyújtás, megnyúlás ( Reach )

Az elülső végtagok, a hátulsó végtagok és a ló nyakának előrefelé történő kinyújtására utal ( vagy használható ezek közül bármelyikkel kapcsolatban ).

Kirágatás ( Let the Horse Strech on a Long Rein )

A ló fokozatosan keretben előre és lefelé megnyúlik, miközben a szárat a lovas a kezéből puhán kicsúsztatja. Eközben a mozgás üteme és lendülete vagy aktivitása nem változik.

Kirántja a szárat ( Snatching )

A ló hirtelen megrántja a szárakat, megpróbálja kirántani azokat a lovas kezéből. Nem fogadja el a támaszkodást, nem elengedett.

Kivonja magát a segítség alól ( Evasion )

A ló kitér a feladat nehézsége, a pontos végrehajtása vagy célja alól. Gyakran aktív ellenszegülés vagy engedetlenség nélkül történik ( pl. tarkóban megtörik, nyitott száj, hamis krágli, a zablát a nyelve alá veszi stb. ). A ló számos módon kivonhatja magát a zabla hatása alól, ezek mindegyike azt jelenti, hogy kitér a korrekt támaszkodás és a stabil kapcsolat elől.

Könnyedség ( Lightness )

A ló súlypontjának elhelyezkedésére vagy a támaszkodás könnyedségére vonatkozik - az önhordás egyik összetevője.

Közép ( iram ) ( Medium )

Középügetésben és középvágtában a ló enyhén megnyújtott hosszúságú lépésekkel, illetve ugrásokkal halad ( hosszuk az összeszedett és a nyújtott iram lépés és ugráshosszai között van ). Fokozottabb hegyre fel egyensúlyt, több előre és felfelé irányuló tolóerőt és több megnyúlást mutat, mint munkairamban. A középlépés lépéshosszúsága az összeszedett és a nyújtott lépés között van, tiszta átlépést mutat, jó tolóerőt hátulról és jó megnyúlást.

Külső oldal ( Outside )

1. Az ellenkező oldal, mint amerre a lónak a feladat végrehajtásához állítva vagy hajlítva kell lennie ( oldalirányban ).

2. A lónak a pálya vagy a kör középpontjától távolabb eső oldala. Amennyiben a két feltétele nem esik egybe, az első pont az irányadó ( pl. ellenvágta esetében ).

Lebegő fázis ( Suspension - felfüggesztettség )

Ügetésben vagy vágtában az a pillanat, amikor a ló egyetlen lábbal sem érinti a talajt. A lebegő fázis passzázs feladatban a legkifejezettebb.

Lapos ( Sticky, Flat )

A ló nehézkesen mozog, lábait nem emeli el határozottan a talajtól. Földhöz ragadt.

Lendület ( Impulsion, Schwung )

1. ( Impulsion ) Előre felfelé irányuló toló - és hordozóerő, mely a hátulsó lábak használatából eredő energia felszabadulásából ered.

2. ( Schwung ) A hátulsó részből eredő erőteljes előre ható tolóerő, mely átjárja átjárja az elasztikusan lengő hátat és az engedelmesen megnyúló nyakat is.

Lengő hát ( Swinging Back )

A háti szalagok megemelkedése lehetővé teszi a hosszú hátizmok ritmikusan váltakozó összehúzódását és megnyúlását, először az egyik oldalon, majd a másikon. Ez adja a ló mozgásának rugalmasságát és lendületét, illetve engedi a hátulsó lábakból eredő tolóerőt a háton keresztül áttevődni.

Leragad ( Stuck )

Az egyik láb túlzottan sokáig marad a talajon, vagy egyáltalán nem emeli meg, megtörve ezzel a tiszta ütemet. Pl. a röviden hátra arcnál.

Lépés ( Walk )

1. A ló egyik jármódja, mely 4 ütemű mozgás.

2. A ló lábai mozgásának ismétlődő folyamata. Egy lépés akkor ér véget, amikor a ló lábai újra elérik a kiindulási pozíciót. Egy ügetőlépés például magában foglal egy ütemet és egy másik pillanat lebegőfázist. A lépések fokozása arra utal, mennyire tértnyerő a lépés egy teljes szakaszban.

Lötyögő szár ( Slack )

Amikor meglöttyen a szár, megszűnik a korrekt kapcsolat és a támaszkodás a lovas keze és a ló szája között.

Megakad ( Blocked )

A ló izmai pillanatnyilag vagy hosszabb időtartamra összehúzódnak ( nem követi az ütemben történő megnyúlás és ellazulás az összehúzódást ), ezáltal a kapcsolat megromlik. Okozhatja a lovas helytelen befolyása is.

Megperdül ( Pivoting, Swinling )

A ló nem emeli fel lábát a megkívánt ütemben, hanem egy leragadt láb körül, a kívánatosnál gyorsabb ütemben megfordul. Használjuk a piruettel, a röviden hátra arccal, a hátulja körüli vagy az eleje körüli fordulattal kapcsolatban.

Megtört ( Tilting )

A fej megbillenése vagy oldalra hajtása ( mélyebben van az egyik füle ) - mely által a ló részlegesen kivonja magát a segítségek alól. Ezen kifejezés helyett használhatjuk a " tarkóban ferde " kifejezést is.

Merev ( Stiff / Stiffness )

A ló képtelen arra ( szemben az akarat, vagy az együttműködő készség hiányával ), hogy a feladat végrehajtásához megkívánt fokon és módon meghajlítsa ízületeit vagy megnyújtsa izomzatát ( gyakran tévesztik össze a feszességgel és az ellenszegüléssel ). Az edzés elején a ló gyakran merev.

Munka ( iram ) ( Working )

Munkaügetésben és munkavágtában a ló energikusan, de nyugodtan halad az összeszedettség és a középiram közötti lépés vagy ugráshosszal.

Mutogatás ( Goosestepping )

Az elülső végtagok eltúlzott mozgása, amely nem a hátulsó lábak energiájából táplálkozik.

Nem természetes, erőltetett, kényszerített 

 ( Constrained, Forced )

 A lovas a feladatot a ló akarata ellenére hajtja végre, vagy ráerőszakol a lóra egy "képileg" megjeleníteni kívánt állapotot. Nem szükségszerűen jelenti azt, hogy összehúzott, vagy visszafelé van lovagolva ( a ló lehet arra kényszerítve, hogy hajoljon, vagy engedjen a zablának, vagy hogy gyorsan lépjen előre ).

Nyújtás ( iram ) ( Extension )

Nyújtott ügetésben és nyújtott vágtában a ló hegyre fel egyensúlyt tart fenn, az ugrások vagy a lépések maximálisan tértnyerőek a legnagyobb előreható tolóerő és a lehető legnagyobb mértékű megnyúlás által, mely során az önhordás végig megmarad. Nyújtott lépésben a ló minden egyes lépésben a lehető legtértnyerőbben mozog, a legnagyobb előreható tolóerő, a szabad vállak és a lehető legnagyobb mértékű megnyúlás által.

Oldalirányú ( Lateral )

Oldalirányú dimenzió, mely az ellentéte a hosszantinak és merőleges rá. A ló lehet oldalirányban állítva vagy hajlítva, vagy a kifejezés jelölheti a kifejezés irányát.

Önhordás (Self - Carriage )

Olyan állapot, melyben a ló egyenletes puha támaszkodás mellett a hátulsó lábakból eredő energia és a megfelelő háttevékenység révén önmagát hordja anélkül, hogy egyensúlyozna a lovas kezén.

Összehúzott ( Constrieted )

A ló természetes mozgását, könnyedségét, elengedettségét kényszer, visszaható segítségadás vagy az izmok tartós összehúzódása korlátozza. A lovat a lovas kényszeríti, vagy erőszakkal tartja össze, erőszakosan lerövidíti, ami által testileg feszessé válik, a hátulsó végtagok aktivitása lecsökken.

Összeszedettség ( iram ) 

( Collection )

Összeszedett ügetésben és összeszedett vágtában a  ló fokozott hegyre fel egyensúlyt és nagyobb lendületet mutat, mint munkairamban, a vágtaugrások és az ügetőlépések rövidebbek, de emelkedettebbek, mint más ügetés vagy vágta iramokban. Összeszedett lépésben a ló fokozott aktivitással, élénken, céltudatosan halad, rövidebb, de emelkedettebb lépésekkel, mint a középlépésben. Nyaka szabadon emelkedik ki a marból, nagyobb mértékű az önhordása és több súlyt visel a hátulsó lábain, mint más lépésiramokban.

Passzban jár ( Amble )

Az azonos oldali lábak együtt mozognak ( 2 ütemű mozgás ). A lépés komoly ütemhibája, károsodása.

Passzázsszerű ügetés ( Passage - like 

 or Passagey Trot )

Meghosszabbodik az átlós lábpár alátámasztási fázisa az ügetésben, ez egy visszatartással, az előremenésben mutatott bizonytalansággal társul, ami azt a benyomást kelti, hogy a másik átlós lábpár a levegőben rövid időre megáll, illetve a ló habozik.

Párhuzamos hátulsó lábak 

( Propping: Magpie Hop )

A vágta lábsorrendjének hibája. A hátulsó lábak egyszerre érnek talajt, párhuzamosat dobbantanak ( rendszerint a vágta piruett és az ugrásváltás hibájaként fordul elő ).

Patanyom ( Track / tracks )

1. Az egy nyomvonalon haladó lábra vagy lábakra utal ( pl. a ló egyenesen halad ).

2. Oldaljárásoknál használjuk annak meghatározására, hogy a feladat végrehajtása során patanyomon haladnak a ló lábai ( pl. a vállat be feladat 3, a farat be feladat 4 patanyomon hajtja végre ).

3. A pálya fala melletti nyomvonal.

Patanyomfigura ( Figure )

A díjlovagló programok geometriai alkotóelemei, mint a kiskőr, az átlóváltás és a nyolcas. Hibásan felcserélhetően használják a feladattal.

Pozíció ( Position )

1. A lovas testtartása.

2. A ló a feladatban előírtnak megfelelő helyzete ( állítás, hajlítás, párhuzamosság stb. ).

Rágja a zablát ( Chewing 

the Bit )

A ló szájának finom és óvatos mozdulataival foglalkozik a zablával - mutatja az állkapocs mozgékonyságát és elengedettségét, megindul a nyálelválasztás és kellemesen habos lesz a ló szája. Nem összetévesztendő a zabla ropogtatásával vagy a fogak csikorgatásával.

Rosszul izmolt ( Slack )

Kiemelten a ló fölsővonala, a hát és a nyak felső ívének megfelelő izomzatának és kondíciójának hiányosságára utal. A feladatok végrehajtásához nem megfelelő izmoltság hiánya gyakran jár együtt a rossz izomtónussal, a lengő hát hiányával vagy a beejtett háttal.

Rugalmasság,elasztikusság ( Elasticity )

Az izomzat könnyed összehúzásának és megnyújtásának képessége, valamint az ez irányban mutatott hajlandóság. A rugalmas, elasztikus ló azt a benyomást kelti, hogy lovasa segítségeinek hatására rugószerűen "megnyújtható" vagy "összetolható", emiatt mozgása "ruganyos".

Sebesség,gyorsaság ( Speed )

Arra utal, a ló milyen gyorsan halad előre ( km/h ). A gyorsaság fokozódhat az ugrások hosszának megnyúlásával vagy a tempó fokozásával, vagy mind kettővel. A fokozott tempó nem szükségszerűen jelent fokozott sebességet. Nem tévesztendő össze a lendülettel.

Segítség után ( Late, After Aids )

Az adott feladat segítség utáni végrehajtása. A kifejezést leggyakrabban az ugrásváltásoknál és az átmeneteknél alkalmazzuk.

Segítségek elfogadása ( On the Aids, 

Acceptance of the Aids )

A ló alkalmazkodik, nem vonja ki magát, nem tér ki lovasa segítségei alól, nem mutat ellenszegülést, nem tiltakozik. Ellenszegülés nélküli együttműködő készség a biztos támaszkodás fenntartására való hajlandósággal és a lovas segítségeinek használatával és/ vagy a lovas súlyának elhelyezésével szemben mutatott tolerancia.

Siet, szalad, ütem fölött, gyors, rohan ( Hurried,

Hasty, Quick, Rushed, Rapid )

Mindegyik kifejezés a tempó túlzott gyorsaságára utal.

Sodródik ( Drifting )

A ló nincs a lovas helyes segítségein, a hajlítás nem korrekt, a külső csizma nem tart meg kellőképpen, így a farával kitér a relatív egyenesre állítottságból, a ló kivonja magát a lovas segítségei alól.

Szabad lépés ( Free Walk )

Megmutatja az elengedettséget. A lónak teljes szabadsága van, hogy leengedje, és előre lefelé kinyújtsa a fejét és a nyakát. Mind a ló lépéseinek hossza, mind a keret maximálisan megnyúlik. A szabad lépésnek két formája lehetséges. Hosszú száron: fennmarad a kapcsolat. Szárkapcsolat nélkül ( odadobott száron ): a szár meghajlik, a ló szája és a lovas keze között nincs kapcsolat.

Szabadság ( Freedom, Mobility )

1. Mobility: a vállak és az elülső rész könnyedsége és mozgékonysága, amit a hátulsó lábak fokozott teherviselése tesz lehetővé.

2. Freedom: az elülső és a hátulsó végtagok ízületeinek mozgathatósága, az általuk behatárolt mozgás terjedelmének nagysága.

Szár ellen (Against the Bit)

A ló száját merev vagy nem engedő nyakkal, tarkóval, állkapoccsal a zabla ellen feszíti.

Szár fölött (Above the Bit)

A ló fejének pozíciója, mellyel kitér a támaszkodás elől azáltal, hogy orrát előre és felfelé emeli.

Száronlét (On the Bit)

A lovas befolyásának beteljesedése. A ló átengedően és nyugodtan elfogadja a kapcsolatot, nyaka rugalmas, a kívánt mértékben megnyúlik, keresi a támaszkodást, hosszanti irányban rugalmas, kitölti a lovas által felkínált keretet.

Szár mögött, segítségek mögött, csizma mögött (Behind the Bit,

Behind the Aids, Behind the Leg)

A ló oly módon vonja ki lovasa segítségei alól, hogy visszatart, vagy szár mögé bújik megszüntetve igy a kapcsolatot, elkerüli, hogy előrelépjen a szárhoz. Ilyenkor a ló gyakran vonal mögött is van, de nem szükségszerűen.

Sziluett (Outline, Silhouette)

A ló profilja vagy kontúrja, amely megmutatja a ló önhordását és tartását.

Szűk keret (Short neck, Short Frame)

A ló orrvonala képzeletbeli függőleges egyenes mögé kerül a tarkó és / vagy a nyak izületének túlzott hosszanti hajlítása következtében.

Tarkó (Poll)

A ló csontvázának a legmagasabb pontja, a nyakszirt teteje. A díjlovaglásban használt, "rugalmas tarkó" kifejezés a közvetjenül a tarkó mögött elhelyezkedő izület hosszanti vagy oldalirányú rugalmasságára utal.

Tartás (Carriage)

A ló testtartása, legkönnyebben a ló profilja vagy kontúrja által értékelhető.

Támaszkodás (Contact)

A szárak rugalmas kapcsolatot adnak a ló szája és a lovas keze között oly módon, hogy a lovas könyökétől a ló szájáig töretlen egyenes vonalat  - és nem ívet - alkotnak. A korrekt és könnyed támaszkodás meghatározója a ló és alovas közötti kapcsolat rugalmassága.

Tisztaság (Purity, Clarity)

1. (Puruty) A patadobbanások kifejezett megkülönböztethetősége egy adott iramban vagy jármódban.
2. (Clarity) A patadobbanások rendjánek pontossága egy jármódban.

Tol, tologat (Pushing Out)

A hátulsó lábak kifejezetten a ló súlypontja mögött tevékenykednek, inkább hátulról tolva, mint hordva a súlyt. Hiányzik az önhordás.

Több célt (More Purpose, More Marching)

A lépéssel kapcsolatosan használjuk, amikor határozottabb, céltudatosabb, aktívabb előremenést kívánunk meg a lótól.

Túlfordul (Over - turned)

Félpiruettnél több mint 180 fokot fordul, vagy teljes piruettnél 360 foknál többet.

Túlzott hajlítás (Overbent)

A nyaknak a testhez képest történő tulzott oldalirányú elmozdulása, amely bekövetkezhet magában a nyakban, vagy a nyak kiindulási pontjánál. Az oldalirányú hajlítás egyenetlenségét eredményezi.

Ugrás, vágtaugrás (Stride)

A ló lábai mozgásának ismétlődő folyamata. Egy ugrás akkor ér véget, amikor a ló lábai ujra elérik a kiindulási pozíciót. Egy vágtaugrás például magában foglal egy ütemet (egyik elülső láb érinti a talajt), még egy ütemet (az ellentétes átlós lábpár talajra érkezését) és egy pillanat lebegőfázist. Az ugrások  fokozása arra utal, hogy mennyire tértnyerő az ugrás egy teljes szakaszban.

Ültetettség (Sitting)

A jól felépített, rendszeres, folyamatos képzés által a ló fokozottan képes a súlty a hátuljára venni, ezáltal szabadabbá válik az elülső rész.

Ütem (Beat, Rhythm)

1. Beat : a patadobbanások egyenletessége egy jármódban. Egy pata vagy egy pár pata egyszerre érinti a talajt. A lépés négy -, az ügetés kettő -, a vágta háromütemű jármód.
2. Beat : a zenés kűrben az ütemet gyakran használják a patadobbanások KIHANGSÚLYOZÁSÁRA. Ezésr a zenei összefüggések figyelembevételével a vágtának egy, az ügetésnek és a lépésnek kettő hangsúlyozott üteme van.
3. Rhythm : a patadobbanások jellemző sorozata és fázisa egy adott iramban. A díjlovaglás céljára az egyetlen korrekt ütem a tiszta lépés, a tiszta ügetés és a tiszta vágta (nem passz, poroszka,tölt stb.). Nem keverendő össze az irammal vagy a kádenciával.

Ütemhibás (Irregular, Impure, 

Unlevel, Unever)

Nem tiszta vagy egyenetlen. Az ütemhibák lehetnek pillanatnyiak, tartósak, vagy szisztematikusan jelentkezők (pl. minden jobb kézen lovagoltfordulatban). Adódhat egészségügyi problémából (pl. a láb, a hát vagy a száj fájdalmával) vagy lehet független tőle. Az össz benyomás pontszámaiban a jármódok ütemessége csak a tisztaságot és az egészségességet jelöli, de nem tartozik ide a tempó bizonytalansága.

Vállára esik, elmegy a külső vállán (Falling In, Falling On Inside 

Schoulder, Falling Out, Falling Over Outside Schoulder)

A vállak oldalirányú eltérése, amit az egyensúly elvesztése vagy segítségek alól való kitérés okoz.

Veszélyes lépés (Dangerous walk)

Nem tiszta 4 ütemű lépés, kétütemű tendencia.

Visszafelé lovaglás (Riding Backwards)

A lovas hibásan nem a hátulsó lábak tevákenységéből eredő lendület és az aktivitás által hozza létre a támaszkodást, hanem visszafelé ható kézzel, kényszeríti, összehúzza a lovat. Ezáltal korlátozza a ló természetes mozgását, meggátolja az elengedettséget és az átengedőséget.

Vonal mögött (Behind the vertical, 

Overflexed)

Inkorrekt támaszkodás, a ló homlokvonala a függőleges mögé kerül. NEM ugyanaz, mint a "szár mögött", mivel a vonal mögött menő ló száron van!

Zárt állj (Closed Halt)

A ló testtartása álljban, melyben biztos egyensúlyban van, a hátulsó lábak elégségesen a test alatt vannak, így a ló és a lovas súlya nagyjából egyenletesen oszlik el a négy lábon. Az elülsőés hátulsó lábak párhuzamosan helyezkednek el.

Lovak napjainkban

Fogathajtás

A lovak szerepe az előző évszázadokhoz képest napjainkra nagyban megváltozott, a hadászatban szinte egyáltalán nem találjuk meg őket, a mezőgazdaságban csak bizonyos területeken jellemző az igába fogásuk. A tenyésztés és a fajták fenntartása mellett azonban olyan terület is akad, aminek hagyományai ma is töretlenek. A fogathajtás már az ókori görög olimpiák versenyszámai között is szerepelt. Az első szakszerűen megörökített kocsiverseny Homérosz Iliászában olvasható. A kocsiversenysport a római császárok korában óriási méreteket öltött. A Circus Maximusban a pompás lovakat, fogatokat és hajókat Augstus császár korában 150 ezer néző, Domitianus uralkodása alatt 385 ezer néző láthatta időről időre. A fogathajtás, mint modern, szervezett sport azonban alig több mint 100 éves múltra tekint vissza. A Nemzetközi Szövetség ( FEI ) 1970 - ben tette hivatalos sportággá, és a határozat értelmében az első hivatalos Európa - bajnokságot éppen Budapesten rendezték 1971 - ben, négyesfogathajtó kategóriában. Egynapos versenyeket főként bemutatás céljából rendeznek, sokszor amatőr hajtók részvételével. A megyei, területi versenyek és bajnokságok általában kétnaposak. A hazai és nemzetközi hivatalos A és B kategóriás versenyek három napon keresztül folynak. A versenyeket egyes - , kettes - , és négyesfogathajtó kategóriában rendezik. Ezt kiegészíti a pónifogathajtás is kettesfogathajtó kategóriában. Maga a fogathajtás három versenyszámból áll. A díjhajtásban vizsgálják a hajtó és a ló kapcsolatát, különleges engedelmességi formulákat. Értékelik a ló ápoltságát, és a hajtóval való összképet is. A maraton hajtás során a fogatoknak általában 6 - 7 vizes, illetve dombos akadállyal kell megküzdeniük. Az akadályhajtásban egy meghatározott, szűk időn belül kell a versenyzőknek sikeresen célba érniük. Új színfoltja a fogathajtó sport nemzetközi versenyeinek a mozgássérültek egyesfogathajtó világbajnoksága. A legtöbb hajtó lipicai lovakkal dolgozik, mert hazánkban ennek a fajtának a tenyésztése a legelterjedtebb. A fogathajtó sport a Magyar Lovas Szövetség legeredményesebb szakága. Fogathajtóink napjainkban a világ élvonalához tartoznak.

Fogatos lovak nevei

Nyerges
A fogatban ( kettes, hármas, négyes, ötös, hatos, hetes fogatokban ) az a ló, amelyik a kocsi rúdja mellé bal oldalra van befogva. A nyeregből hajtott fogatok esetében ezt a lovat valóban felnyergelik.
Rudas
A fogatban ( kettes, hármas stb. fogatban ) az a ló, amelyik a kocsi rúdja mellé jobb oldalra van befogva.
Gyeplős
Négy vagy több lóból álló fogatokban a nyerges elé fogott ló.
Ostorhegyes
Négy vagy több lóból álló fogatokban a rudas elé fogott ló.

Military ( lovastusa )

Ez a sportág a katonaság által szervezett távlovagló versenyekből fejlődött ki, melyet először terepversenyekkel, később díjlovaglással egészítettek ki. Military International néven 1905 - ben Brüsszelben írták ki azt az összetett versenyt, melyről a sportág elnevezése származik. Nálunk lovastusának és háromnapos versenyszámnak is nevezik, mivel három különböző versenyszámot foglal magába. A díjlovaglást a díjlovagló négyszögben kell teljesíteni. A terepverseny négy szakaszból áll. Az első és harmadik szakasz ösvényeken, utakon keresztül vezet. A második szakasz az akadály - versenypálya ( Steeple - Chase), míg a negyedik szakasz a terepakadály - pálya ( Cross ). A military harmadik eleme az ugróversenyszám.

Távlovaglás

A mai lovasportok közül talán a távlovaglás az, amely célját tekintve a legkevésbé változott a korai évekhez képest. A legendás hírű Bukephalosz Nagy Sándort állítólag 18 ezer kilométeren át vitte a hátán, de a fennmaradt adatok szerint az amerikai póniexpressz egyik lovasa hat hónapon át hetente, a hét három éjszakáján, 48o kilométert tett meg lovával. A 19. század végén a katonaság rendezett hosszabb távon távlovaglóversenyeket. A magyar lovasok és lovak az 1892 - ben Bécs - Berlin között megrendezett távlovaglóversenyen átütő sikert értek el. Mivel sok ló nem élte túl ezeket a megpróbáltatásokat, ma már igen szigorú szabályok mellett rendezik meg a távlovaglóversenyeket. A Nemzetközi Lovas Szövetség 1980 ban hivatalos szakágává nyilvánította a távlovaglást. ( Hazánkban először 1988 - ban rendeztek távlovaglóversenyt, ám a sportág fiatal hazánkban több évezredes múltra tekint vissza, őseink már a kalandozások idején is nagy távlovasok voltak. Némi túlzással ugyan, de a hazai távlovas történelmet akár eddig az időszakig is vissza lehetne vezetni. ) A speciálisan erre a célra tenyésztett és felkészített lovakon a versenyzők különböző távokon ( 30 - 120 km) indulhatnak. A pálya előre meghatározott útvonalon halad, s változatos terepviszonyokkal rendelkezik. A távlovagláshoz hasonlóan a távhajtás is tereppályán zajlik. A hajtóknak kijelölt terepe kell a természetes akadályokon áthaladniuk, a lehető legrövidebb idő alatt. A távlovagló, illetve távhajtóverseny összetett képet mutat lóról és lovasáról egyaránt. A ló belovagoltságát, idomítottságát, irányíthatóságát, tulajdonságait, a versenyző idomítási és állóképességét is próbára teszi. A verseny több szakaszból áll. Az egyes szakaszokat - minimum 40 kilométerenként - megállók választják el egymástól, ahol minden esetben állatorvosok vizsgálják meg, hogy a lovak továbblovaglásra, illetve hajtásra alkalmas állapotban vannak - e. A verseny győztese az, aki a legrövidebb idő alatt teljesíti a megadott távot. Csapatok esetén az első három helyezést elért csapattag eredményének összege dönti el a versenyt. A lovak egészségi állapotát az állatorvosi kapuknál ellenőrzik. Amikor a lovas beérkezik, az időmérő feljegyzi a beérkezési időt. Ettől számítva 30 percen belül jelentkezni kell állatorvosi vizsgálatra. Bár ez inkább a felnőttek sportja, egyre gyakrabban rendeznek gyerekek részére is, főleg távhajtó versenyeket. Természetesen itt sokkal kisebb a táv és a pálya is könnyebb, viszont a szabadban, hegyen - völgyön próbálhatja ki magát a fiatal lovas vagy hajtó.

Lovastorna ( voltizs )

Már az ókorban is izgatta az embereket, hogy bátorságukat és ügyességüket a vágtató lovon akrobatikus gyakorlatokkal bizonyítsák. A régi Rómában például az ilyen feladatok a jómódú ifjak lovaglóoktatásának részei voltak. A reneszánszban a voltizs aztán önálló sportággá fejlődött, nevét a francia befolyásnak köszönheti ( la voltige ). A sportág jellegét az olasz voltigare szó is mutatja, melynek jelentése röpködni. Ez kifejezi a lovon végzett tornagyakorlatok könnyedségét, a fel - és leugrásokat, hiszen a voltizs a lovaglás és az akrobatikus torna ötvözete. Általában lóháton zenére végrehajtott tornagyakorlatot jelent. Némileg eltérhettek a sportág ma ismert gyakorlataitól a lovagkori tornagyakorlatok, ám céljuk megegyező volt ezzel, a lovasok, esetünkben lovagok ügyességének fejlesztéséét szolgálták. Csakúgy, mint a 19. században a magyar huszároknál, akik a lovon való ülés javításának céljából edzették magukat hasonlóképpen. A 20. században felívelő voltizs 1920 - ban és 1928 - ban olimpiai sportág is volt. Napjainkban leginkább a gyermekek sportja. A lovastorna kitűnő lehetőség arra, hogy játékosan, szinte észrevétlenül tanítsuk meg a gyereket bízni a lóban. Mivel a gyakorlatok végrehajtásához több gyerek együttes, jól összehangolt munkájára van szükség, az edzések kiváló csapatépítő alkalmak is egyben. A lóval való első kapcsolatteremtéshez a legkisebbeknek is nagyszerű élmény. A gyerekek kiskorukban a lovat sok esetben egy élő mászókának vagy játszótársnak tekintik, élőlényként kezelik a tornaszert, és nem csak egy eszköznek. Közben megtanulnak bízni az állatban és megértik, hogy nem elég fel - le ugrálni rá, ápolni is kell, ezenkívül hogy a tornagyakorlatokban rendszer van, és vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani. A voltizslovakat szeretettel gondozzák a gyerekek, miközben megtanulnak bánni a lóval, megtanulják, hogy az ápolás és ellátás éppolyan fontos, mint maga a sport. A lovastornánál a lóval való érintkezés folyamatosan testközeli. Minden lovastornász állandóan tudatában van annak, mennyire függ lova jóindulatától és szorgalmától. Ennek következménye a hálás és körültekintő együttlét.
A voltizs tulajdonképpen a lovaglás előszobája, a ló közelségét már fiatalon elfogadó és megszerető lovasok mozgáskultúrája és magabiztossága a későbbiekben kitűnő alap lehet a sportszerű lovagláshoz. A voltizsedzések bemelegítéssel kezdődnek, maguk a lovastornászok következetesen felkészülnek a lovon zajló edzésre. Ez magában foglalja az általános erőnléti edzéseket, többnyire futást, gimnasztikát, nyújtó és lazító gyakorlatokat, valamint a kötelező és kűrelemek szárazedzését a talajon vagy a tornalovon. Ez a tornásznak ugyanolyan fontos, mint bármelyik más sportban a bemelegítés, hiszen itt is tornagyakorlatokat végeznek a lovon, de ugyanolyan fontos - mint minden más lovassport esetében - a lónak is. A lóval való edzés minden esetben a lovak bemelegítésével kell, hogy kezdődjön. Talán érdemes megfontolni, hogy mielőtt a hobbilovas vagy a díjugrató felül a lóra, ő is bemelegítsen, hiszen sok kisebb húzódás vagy törés elkerülhető a lovasbaleseteknél, ha nem csak a ló laza kellően, hanem a lovas is.
Ahogy a talajtornához, a voltizshoz is szükség van minimális mozgékonyságra. Aki nem a versenyeket tűzte maga elé célul, annak természetesen nem kell kitekernie a lábát, hanem lehetőségeinek keretein belül is élvezetet találhat a tornában. Ennek ellenére már a legegyszerűbb gyakorlatok is fejlesztik a mozgékonyságot. Egyes izomcsoportok megfeszítését és ellazítását célzottan kontrollálják, ezzel javítják a test általános érzetét. A lovaglás egyébként is odafigyelést, összeszedett, állandó kontroll alatti, tudatos mozgást igényel a lovastól. Ez még inkább igaz, ha lovaglás közben tornamutatványokat hajtunk végre, vagy fel és le ugrálunk egy lóról. Az egyes izmok elszigetelt működtetésének képessége is nagy jelentőséggel bír a lovaglás szempontjából. A voltizs ezt a képességet hatékonyan fejleszti, így hasznára válhat a fiatal lovasnak a későbbi díjugratáson vagy főleg díjlovagláson történő eredményes szerepléséhez. Legtöbb kezdő lovas a lóról történő leeséstől, vagy a lóval történő eleséstől fél a legjobban. Tudomásul kell venni, hogy aki lóra ül, annak számolnia kell azzal, hogy valahogy el is kell kerülni róla. Optimális esetben szépen, nyugodtan leszáll a lovas, de bizony előfordul, hogy hirtelen, vagy nem önszántából kell elhagyni a nyerget. Ilyenkor nem kell itt feltétlenül a ló rosszindulatára gondolni, egy megcsúszás vagy az erdőben egy váratlan ág előkerülése is okozhatja a gyors helyváltoztatás okát, és ilyenkor nem mindegy, hogy pánikszerűen, vagy rutinnal hagyjuk el a ló hátát. Sok esést meg lehet előzni, ha a lovas nem félne az eséstől. Aki fél, merevvé, görcsössé válik, elveszti az egyensúlyát, az esés pedig egyre bizonyosabbá válik. Ha azonban a lótól való elválás tényleg elkerülhetetlen, a félelemtől mentes lovasnak minden adu a kezében van. A laza test szinte önmagán segít. Aki lazán esik le, automatikusan legurul. Aki ezzel szemben görcsösen a félelemtől, azt az a veszély fenyegeti, hogy már az ártalmatlan eséseknél is súlyosan megsérül. A voltizsnál nem szálnak le a lóról. Lecsúsznak, siklanak és ugranak minden variációban. Gondoljunk bele: például egy 150 cm magas gyerek, aki egy 165 cm marmagasságú lovon áll, jó háromméteres magasságból néz le, mielőtt vágtában leugrana a lóról. Ez nem különlegesség, hanem egy gyakorlat, amelyet a voltizscsoportok szinte minden kűrjében többször is végrehajtanak a résztvevők. Mivel az edzéseken természetesen a korrekt legurulást is gyakorolják, a kockázat minimális, és a gyerekek teljesen félelemmentesek.A versenyeken és a lovas rendezvényeken az alig iskoláskorú gyerekek a nézők számára elképesztő dolgokat mutatnak be, és minden esetben kivívják elismerésüket.
A ló hátán a lovastornász gyerekek játékosan megtanulnak a ló mozgására hagyatkozik. Már a hat alapgyakorlat ( alapülés, zászló, malom, lengés, állás, olló) nagymértékű egyensúlyérzéket követel meg, és a ló mozgásának érzését. A saját súlypontjukat a lóéval kell összhangba hozniuk, méghozzá nemcsak alapülésben, hanem a különböző tornamutatványok közben is. Sok lovastornász szinte a holdkóros biztonságával mozog a ló hátán. Egy normál kezdőnek ezzel szemben sokat kell dolgoznia, hogy egy minimális lazaságot és biztos egyensúlyt érjen el a nyeregben. Aki már lovastornázott, általában nagyon gyorsan halad a lovaglás tanulásában is. A lovagló voltizsáló a normál kezdőnél sokkal ritkábban is esik ki a nyeregből, hiszen nem olyan könnyű kizökkenteni az egyensúlyából. Mindenkinek van veleszületett ütemérzéke, csak nem biztos, hogy ez egyezik a lóéval, ezért az esetek túlnyomó részében ezt gyakorolni kell, át kell állni a lovaglás idejére a ló ütemérzékére. Éppen a versenyszerű lovastorna támaszt magas követelményeket az ütem és ritmus tekintetében. A megfelelő időzítéshez való érzék rendkívül fontos. Azoknál a gyakorlatoknál például, amelyekben több tornász vesz részt, minden attól függ, hogy a résztvevők egyezzenek a számolóütemben és a gyakorlat ritmusában. Csak akkor sikerülhet, ha a megfelelő pillanatban kezdik és fejezik be, engedik el, vesznek lendületet vagy lökik el. Az ütem a ló kiképzési skáláján egészen elöl áll. A jármódok tisztasága minden lecke előtt való. A ló ütemének felismeréséhez, lovaglásához és megtartásához azonban a lovasnak fejlett ritmusérzékkel kell rendelkeznie. Ennek az ütemérzéknek a fejlesztéséhez a voltizsálás kimondottan hasznos. A csapatszellem minden tornászcsoportban elengedhetetlen. Bár a versenyeken a kötelező gyakorlatoknál mindenkit egyenként értékelnek, a kűrben a különböző képeket több tornász közösen hajtja végre, és a versenyeken elért összesített eredmény számít. Ez elősegíti az összetartást. A voltizscsoportban mindenki fontos. Éppen a kűrgyakorlatokhoz van szükség sokféle különböző képességre és alkatra. Kicsitől nagyig, a filigrántól az erősig, mindenki hozzájárulhat a sikerhez. Ezenkívül a csoport csapatdinamikára tesz szert, gyakran csak ez teszi lehetővé a különleges teljesítményeket. A lovaglás ezzel szemben elsősorban egyéni sport. Kezdetben mindenki a saját sikeréért küzd. A verseny vagy akár az istálló légköre azonban jelentősen függ attól, mennyire készek az egyéni versenyzők elismerni más lovasok tehetségét és teljesítményét, vagy tanácsokat és gyakorlati segítséget nyújtani a gyengébb lovasoknak. Mások teljesítményeit és sikereit nem irigyelni kell, ezeknek pozitív kihívást kell jelenteniük.

Díjugratás

Több száz éve kezdődhetett, nem is tudjuk pontosan, ki találta fel. Egyes történészek szerint már a korai nomád népeknél előfordulhatott, hogy kisgyermekeket és terhes asszonyokat oldalt ültettek fel a lóra vagy más hátas állatra, hogy kényelmesebben viseljék el a hosszú utazást. A legelső olyan nyergek, melyek valóban abból a célból készültek, hogy a lovas oldalvást üljön rajtuk, a 12. sz. környékén alakulhattak ki a Közel - Keleten, illetve Egyiptomban. A 14. században Anna királynő népszerűsítette, hogy a kor hölgyei öltözékükhöz méltóan utazhassanak. Az akkor használt korai dámanyergek nem is hasonlítottak a ma használatosakhoz: a hölgyek teljesen féloldalt ültek rajta, a nyeregnek sokszor karja is volt, mint egy igazi karosszéknek. A 16. században a málhanyergek voltak nagy hatással a fejlődésére. Ekkor már a dámanyereg egy szarvval rendelkezett, mely jobboldalt középen helyezkedett el. A szarvat Medici Katalin feljebb tetette, így átvethette rajta a lábát, nagyobb biztonságban érezve magát. A kengyel használatát is ő vezette be. A 19. században fejlesztették ki a második szarvat, ettől kezdve az előkelő hölgyek ilyen nyerget használtak vadászathoz, sétalovagláshoz. Akkoriban nem is tartották illendőnek, ha egy hölgy lovagló ülésben, lábait a lovon átvetve lovagolt. A dámanyereg, vagy ahogyan sokan nevezik, amazon nyereg az 1930 - as években kisebbé, könnyebbé vált, szerkezete erősebb lett. Kialakult a modern dámanyereg, ám a második világháborút követő általános elszegényedés és a nők az irányú törekvései, hogy a versenyeken a férfiakkal együtt rendes lovagló ölésben indulhassanak, nem tett jót a dámanyereg népszerűségének. A női nyereg letűnt a színpadról, mint azon idők maradványa, amikor e téren nagy különbség volt férfi és nő között. A stílus csak 20 - 30 éve kezdett újjáéledni, és bár elmondhatjuk, hogy reneszánszát éli, a dámanyereg ma mégis kuriózumnak számít. A lovak és a női nyereg szeretete Angol állami pecsét a királynőt lovon, női nyeregben mutatja. Ilyen példaképpel a dámalovaglás a szigetországban nem is halhatott ki, az 1974 - ben alapított Side Sadie Association ( Női Nyereg Egyesület ) 1200 tagot tart számon. Évente egyszer kézikönyvet adnak ki tagjaik számára, ismertetik a versenyek szabályait, valamint elismert bírák és kiképzők listáját. Az évente nyár végén megrendezésre kerülő Nemzeti Show keretében a legjobb lovarnőket Az évi női nyereg lovasa címmel tüntetik ki. Mind Franciaországban, mind Svédországban és Németországban a női nyeregben lovaglók dámalovas szervezeteket hoztak létre. Hollandiában a lovas rendőrség is tagja a női nyereg egyesületnek. Magyarországon 2003 - ban alakult meg a Magyar Dámalovas Egyesület.

Csikósok

A csikósok egykor igen megbecsült tagjai voltak a magyar társadalomnak, a pásztorok közötti ranglétrán a legelőkelőbb helyet foglalták el. A ménesek gondozása, hajtása az ő feladatuk volt, mára ügyességüket jobbára csak versenyeken, bemutatókon láthatjuk. Jellegzetes lószerszámot használnak ma is, ez az úgynevezett patrac, a heveder nélküli nyeregféleség. Terelőeszközük a saját maguk készítette, díszes karikás ostor, mellyel a ménest terelik. A csikósok legfontosabb társa hátaslovuk, akit sok mindenre megtanítanak. Régen hasznos hasznos módszer volt a lófektetés, így az éles szél és a támadók elől is megmenekülhetett ló és lovasa. Ma a csikósbemutató ügyességi gyakorlatai között szerepel a lóültetés és kendőlopás mellett. Egy történet szerint réges - régen egy német úr fogadást kötött egy alföldi csikóssal, hogy az ő kutyája okosabb a lónál. Azt állította, hogy a kutya azért okosabb, mert utasításra leül, lefekszik, erre a csikós bebizonyította neki, hogy az ő lova is képes ugyanerre. Azóta ez a mutatvány a csikósok körében hagyománnyá vált. A csikósoknak nem volt más eszközük, amivel megvédjék a méneseiket a rablóktól és a vadállatoktól, ezért megtanultak mesterien bánni az ostorral, ami nem csak fegyver lett, hanem játékaikban is szívesen használták. Külön attrakciónak számít a pusztaötös. Maga a produkció abból áll, hogy a csikóslegény a két hátulsó ló hátán állva hajtja a magyaros stílusban összefogott lovakat. Koch - ötösnek is nevezik, mert a bravúros mutatványt Ludwig Koch osztrák festő álmodta vászonra 1923 - ban, bár a képet valójában később keltetett életre a kiváló magyar lovas, Lénárd Béla. Régi metszetek között kutatva nemrég egy 1845 - ből származó cirkuszi plakátra bukkantak. A képen magyaros kantározású, összefogott együttes két hátulsó lován állva a magyar csikós összesen kilenc lovat hajtott. Ma már a csikósok egymás rekordjait döntik meg, már 16 lovat is hajtottak egyszerre. Ezekhez a bemutatókhoz igen jól betanított, rendkívül ügyes lovasemberekre van szükség, hiszen az erős iramban hajtott lovakon bemutatott pusztaötös valóban igazi lovas bravúr.

Magyar huszárok

A könnyűlovas magyar katonákat nevezik huszároknak közel ötszáz éve. Az elnevezés valószínűleg az olasz corsaro ( jelentése vágtató, futár ) szóból ered, mellyel talán a 14. században, Itáliában nagy számmal zsoldosként szolgáló könnyűlovas magyar katonákat illették. A huszár alakja a 15. századi forrásokban jelenik meg, mint páncél nélküli, legfeljebb sisakkal ellátott, lándzsás, pajzsos lovas vitéz. A huszárság hőskora a 16 - 17. századra, a török elleni harcok idejére tehető. Európában a hétéves háború, majd a napóleoni hadjáratok alatt szereztek hírnevet. A huszárok egyenruhája, fegyverzete a 18. században az európai országokban is elterjedt, és az elnevezést is átvették. Az 1848 - 49 -es szabadságharc csatáiban kiemelkedő bátorságukról ismét tanúbizonyságot tettek. Az első világháború lovasrohamaiban vitézül harcoltak, és még a második világháborúban is szembeszálltak a modern fegyverekkel és tankokkal. A magyar lovasság utoljára a második világháborúban Nyikolajev városánál bocsátkozott harcba 1941 augusztusában. A rendszerváltás után az ország különböző területein egyre több huszár - és hagyományőrző egyesület vállalta magára, hogy az utódoknak is bemutatja a huszárság hagyományait. Korhű ruháikban és fegyverzetükkel felhívják magukra a figyelmet. Parádés felvonulásaik szines0tik, gazdagítják ünnepeinket, csatabemutatóinkat, szórakoztatnak, és közben új ismeretekkel bővítik történelemtudásunkat, erősítik kultúránkhoz való kötődésünket. A Magyar Huszár - és Katonai Hagyományőrző Szövetség is szervez bemutatókat, felvonulásokat országszerte. A hagyományőrző egyesöletek közé tartozik többek között a Történelmi Lovastúra Egyesület ( Budapest ), a Jász Lovasbandérium ( Jászberény ), a Váci Huszárbandérium ( Budapest ) és a Fehérvári Huszárbandérium ( Székesfehérvár ).

A Magyar Köztársaság Lovas Díszegysége

2OO1 – ben megalakult a Magyar Köztársasági Lovas díszegysége, melynek jelenléte hagyományainkra épülve nemzeti ünnepeink méltóságát növeli. A Díszegység feladatai közé tartozik az állami, protokollünnepségeken való felvonulás, az alakzat megtartásával szerves egységet alkotva a honvéd díszzászlóaljjal. A díszegység tagjai lovas rendőrök, hagyományőrzők és amatőr lovasok. A díszegység lovait magyar fajták adják, így például nóniusz, mezőhegyesi és kisbéri félvér és keverék lovak. A díszegység megléte segíti a hagyományos magyar lófajták hasznosítását, megőrzését és bemutatását a nagyközönség számára.

Honfoglaló őseink nyomában

A magyarok nyilaitól ments meg uram minket! Talán közismert ez a régi óhaj, mely eredete legalább ezer évre datálódik. A magyar lovas íjászok Európa rettegett harcosai közé tartoztak. A technika fejlődésével úgy, mint Amerikában az indiánokat, itt is kiszorították ezeket a harcosokat és a hozzá tartozó félelmetes harcmodort a tűzfegyverek, majd a gépjárművek és egyéb modern harci eszközök. De a lóhoz és a hagyományokhoz hű harcmodor szerencsére nem tűnt el teljesen a magyarságból. Ma is lehet még látni a pusztában vágtató szilaj magyarokat, akik lóháton nyilaznak, vagy félelmetes ügyességgel szerzik meg egyik lovastól a féltett birkabőrt vagy egyéb stilizált ereklyét. Igaz, ma már csak Ópusztaszer, Kaposmérő, vagy egy – egy történelmi – művészeti fesztivál bemutatóhelyein. De aki elmegy megcsodálni ezeket a lovakat, bizony megdobban a szíve látván, mire is képes ember és ló. Ezeken a bemutatókon történelmi hitelességgel láthatjuk viszont a honfoglalás kori magyarok öltözékét és harcmodorát. Nézhetjük, ahogy elengedett kézzel, akár hátrafelé is nyilazva, alig 20 cm átmérőjű repülő korongot találnak el, vagy a karóra tűzött bábukat vágta közben lóhátról aprítják. És bizony könnyen tanúi lehetünk egy kis magyar lovas virtusnak is, hiszen nem lenne igazi a bemutató egy kis birkózás nélkül. Érdemes az ilyen bemutatókat egy kicsit a lovas szemmel is megvizsgálni, mert sokat tanulhatunk belőlük. A gyakorlatok során a lovas szinte mindig használja a kezét, így a lóra csak a csípőjével, testsúlyának helyes eloszlásával tud hatni. És bizony ez az egyik legalapvetőbb és ugyanakkor legmesteribb lovaglás. Itt ötvöződik a voltizs, a díjugratás és a díjlovaglás az ősi magyar vérmérséklettel és a ló iránti szeretettel, tisztelettel, ettől leszünk igazi lovas nemzet.

Ismeretlen származású ló bélyegzése

Ismeretlen származásúnak minősül:
- fedeztetési jeggyel rendelkező ló,
- amely már nincs az anyja alatt és a kanca DNS - vizsgálata már nem végezhető el,
- amelynek származását a DNS - vizsgálat nem erősítette meg.
Az ismeretlen származású lovakat is bélyegezni kell ( kivéve a bélyegzett, de a DNS - vizsgálat során kizárt egyedeket), de ezen lovak nullás bélyegzésűek lesznek és természetesen származási lap sem állítható ki rájuk. A bélyegzés a központilag szervezett helyszínen vagy a tulajdonos által megjelölt helyen történik, utóbbi esetben kiszállási díjat számolnak fel. A bélyegzéskor a felügyelő csikóbélyegzési jegyzőkönyvet állít ki. A csikóbélyegzési jegyzőkönyvet szintén meg kell őrizni, mert ez a lóútlevél igénylésének egyik alapdokumentuma. Ismeretlen származásúnak számítanak még a hamis bélyegzésű lovak. Hamis bélyegzésű az a ló, ami sütését láthatóan nem törvényes módon kapta, vagy bélyegzése alapján a nyilvántartásban szereplő lóval az egyed nem azonosítható. Ezeket a lovakat a lótenyésztési felügyelő újrabélyegzi.

Lóazonosítás

Lóazonosításra akkor van szükség, ha valakinek bélyegzett lova van, de sem lóazonosító lap (2000 előtt született egyedekről ), sem csikóbélyegzési jegyzőkönyv (2000 után született egyedekről) nem áll rendelkezésre és tulajdonosa nem tudja leolvasni a ló bélyegzését. A csikóbélyegzési jegyzőkönyv / lóazonosító lap a lóútlevélkiváltás egyik alapdokumentuma, amennyiben a lónak nincs származási lapja ( hiszen ezzel is lehet lóútlevelet igényelni). Ebben az esetben a területileg illetékes lótenyésztési felügyelő helyszíni ellenőrzés során azonosítja be a lovat és az azonosítás céljából csikóbélyegzési jegyzőkönyvet állít ki.

Származási lap

A lovak tenyésztése, lajstromba vétele, illetve nyilvántartása a származási lap alapján történik, alapadatai a humán területen használt születési anyakönyvi kivonathoz hasonlítanak. A három, négy vagy öt ősi sort tartalmazó származási lap kibocsátására a lovat bélyegző felügyelő az illetékes.Nyakon bélyegzett lovak esetében a megyejel egyértelműen tájékoztat a bélyegzést végző lótenyésztési felügyelőről, nyereghelyen bélyegzett lovak esetén (a törzstenyészetek lovainál) a Tenyésztési Iroda ad felvilágosítást.

Magyarországi ménesbirtok

Bábolnai Ménesbirtok ( 1789 )

1789 - ben a királyi udvar Csekonics József tanácsára, a gróf Szapháry családtól megvásárolta a 6600 holdas Bábolna - birtokot, amely a Bécsbe hajtandó vágómarhák pihenőállomásaként, valamint a Mezőhegyesi Ménes fiókméneseként működött, majd 1806 - ban önállóvá vált. 1816 - tól már csak arab mének fedeztek a ménesben. 1836 - ban Von Herbert őrnagy keletre indult lóvásárló expedícióra, és magával hozta Bábolnára a Shagya nevű almázott mézszürke mént is. Később ez a mén lett a bábolnai arab fajta névadója, és kiváló utódainak köszönhetően máig népes és virágzó fajtát alapított. 1878 - ban a Párizsi Világkiállításon a magyar királyi állami méneseket külön 500 frank értékű aranyéremmel jutalmazták. 1885 - ben került Bábolnára az O' Bajan fekete arab mén, és igen értékes fedezőméne lett az állománynak. Az első világháború végén román csapatok törtek be Bábolnára, és elhajtották az állomány Magyarországon maradt részét. 1925 - ben beállították a tenyésztésben a szintén értékes fedezőmént, Gazal II.- t. 1932 - ben Bábolna az akkori Európa legjelentősebb arab ménese volt. A második világháború után a Németországba menekített állomány visszakerült Bábolnára, de a háború alatt ithon maradt állomány megsemmisült, Az elkövetkező negyven év alatt a ménes vegetált, értékes ménvonalak és kancacsaládok pusztultak ki 1978 - ban a bábolnai arab fajtát nem mint arab telivért, hanem mint tisztavérű arab lófajtát ismerték el. Azonban a második világháború után alkalmazott túlzott arab telivér keresztezéssel a fajta majdnem elvesztette a jellegét. 1990 - ben regenerálták a shagya arab állományt, és újraélesztették a törzseket, és 2001 - ben megalakult a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. A tenyésztés mellett a hagyományok megőrzése és bemutatása szintén fontos feladat. A ménesudvar látogatható, a programok között szerepel a kocsi-, lovas és vadászmúzeum meglátogatása, a világhírű arab ménes mén - és kancaistállói, a fedett lovarda megtekintése, valamint a csikótelep és az arborétum, és benne a Híres Lovak Emlékparkjának bejárata. A fajta fenntartása és szaporítása mellett ma már megszokott, hogy a - nem feltétlenül szakemberek - szabadidős programnak tekintik a látogatást, ők az Ölbő pusztán tölthetnek el kellemes délutánokat, de szakemberek számára tanácskozásra is van lehetőség.

Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. Mátai Ménes (1880)

Hortobágy Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, a legnyugatabbra fekvő sztyepp. Fűösszetétele egyedülálló. Az 1973 - ban az országban elsőként létrehozott nemzeti park 82 ezer hektárjával az ország legnagyobb védett területe. A világörökség része. Ez a környék régóta híres állattartó vidék volt. Az évezredek folyamán a Hortobágy pusztáin legelő vadállatokat, az őstulkot és a vadlovat fokozatosan a háziállatok váltották fel. Az 1700 - es években Debrecen és a környék többi települése külön méneseket legeltetett a közel 40 ezer hektárnyi területen. Ekkor még a szilaj pásztorkodás volt a jellemző. A hortobágyi lótenyésztés tehát nem olyanformán szerveződött, ahogy az ország más híres uradalmai és katonai tenyészeteinél látható. 1880 - ban a Debreceni Ménes Mátára települt, mely a város gazdáinak gazdálkodási központja lett. Innen ered tulajdonképpen a Hortobágy mai ménese, melynek meghatározó épületei az 1940 - es években épültek. A hortobágyi nóniusztenyésztés első írott nyoma 1843, mikor is Debrecen egy szürke marháért hat kancát kapott cserébe, majd az 50 - es években két mént is vásárolt. Kozma Ferenc munkásságának köszönhetően kialakult a nóniusz hortobágyi tájfajtája, melyet a mezőhegyesinél kissebb méret, szikárabb megjelenés és főként a fakó pej szín jellemzett. A második világháború ebben az állományban is komoly károkat okozott. 1961 - ben a mezőhegyesi nóniusz törzsállomány jelentős részét áthelyezték a Hortobágyra. A két élettér eltérő volta komoly alkalmazkodási nehézségeket okozott a lovaknak. A hagyományos használati igény csökkenése (a nóniuszt elsősorban mezőgazdasági igásmunkára használták ) és a mai modern igények napjainkban nehezítik a fajta további tenyésztését. Mára két tenyészcél alakult ki, a génmegőrzés mellett a sportlótenyésztés önálló útra tért. A Hortobágyi Állami Gazdaságot az 1990 - es években privatizálták. 2001 - ben a ménes ingatlan - és lóállományát a magyar állam visszavásárolta, s a Hortobágyi Nemzeti Parkra ruházta. A ménes kezelője a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht., melynek tulajdonában a ménes olyan önálló rendszerré vált, melynek feladatai közé tartozik a hortobágyi lótenyésztés, a lovas - és pásztorhagyományok őrzése, illetve a lovas idegenforgalom tradíciói. A hortobágyi idegenforgalomnak ma is szerves részét képezi a mátai ménes, mely egykor a Hortobágy legfőbb turisztikai látványosságát jelentette. Szenzációnak számít a híres ménes meghajtása. Az ország legnagyobb múltú lovas rendezvényének műsorát a ménes új arculatához igazították. A rendezvény ma a Pásztorok Ünnepe, Hortobágyi Lovasnapok nevet viseli. Itt bemutatkozhat a magyar lótenyésztés, valamint a lovas és pásztorhagyományok ápolói mutathatják be műsorukat. Versenyeket rendeznek hagyományos magyar fogatok részére, és látható a magyar tenyésztésű lovak derbije is. Emellett megünneplik az előző év legsikeresebb magyar sportlovát, az Év magyar lovát.

Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. (1785)

A Mezőhegyesi Ménesbirtok nem csak Magyarország, hanem egész Európa legrégibb állami birtoka. A ménest 1785 - ben II. József rendelete alapján alapították: ,,... tetszett Ő Felségének kegyesen elvégezni, hogy Magyar országban tulajdon Tsászári és Királyi ménes is, mely mint egy mag vető helye légyen a jelesebb termetű, s tartósabb erejű lovaknak, minden idő halasztás nélkül fel állíttassék, arra rendelvén amaz Arad vármegyében fekvő Mező Hegyes nevű alkalmatos pusztát.
A fajta alapítója, névadója Nonius Senior 1816 - ban került Mezőhegyesre. 1819 - ban Fechtig báró Tresztben vásárolta meg Gidrán Seniort, amely Bábolnán törzsmén lett, és fiát, Gidrán II. - t Mezőhegyesre osztották be. A fajta kiválási lehetőségét a sárga szín adta, így a gidrán tulajdonképpen a mezőhegyesi sárga ménesből alakult ki. 1836 - tól az angol félvér Furioso és 1852 - től a szintén angol North - Star is külön ménest kapott. A kettő keresztezéséből született meg a külön fajtának elismert Furioso - North - Star, más néven a Mezőhegyesi félvér, de később volt itt lipicai és arab ménes is. A két világháború alatt súlyos csapások érték a ménest, a lóállománynak csak egy része maradt meg. 1962 - től egy elhibázott döntéssel arra kényszerítették a ménesbirtokot, hogy ügető és ugrató sportlovakat tenyésszen, míg a hagyományosan tenyésztett fajtákhoz tartozó mének és kancák Hortobágyra, illetve a Nagykunságra kerültek. A nóniusz törzstenyészet azonban megmaradt. Jelenleg nóniusz, mezőhegyesi félvér és gidrán alkotja a lóállományt. A ménesbirtok alapítása óta a magyarországi lótenyésztés egyik kiemelkedő központja. Építészeti, tájképi és technológiai szenpontból egyaránt nagy jelentőségű. A Mezőhegyesi Ménesbirtok az UNESCO Világörökség várományosi listáján található, reméljük, a közeljövőben valóban felveszik világörökségeink közé.

Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad (1951)

A lipicai fajta elnevezése onnan ered, hogy az első ménest1580 - ban egy Trieszt melletti kis faluban, Lipizzán alapították a Hbsburg - uralkodóház számára. A ménes alapításakor a következőket fogalmazták meg: Itt a legjobb lovakat tenyésszék, melyek a császári udvar számára lesznek elővezetve. Ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb lovak legyenek. Kemény és füves talajon járjanak ott, ahol kevés fű nő. A több mint 400 éves múltra visszatekintő fajta állományát többször kellett Magyarországra menekíteni. A lipicai ló magyarországi tenyésztését 1806 - tól számítják, több kitérő után 1952 - től a ménes számára a Bükk - fennsík ad otthont, ahol a természeti adottságok és a környezeti hatások nagyban hozzájárulnak a fajta fenntartásához. A csikók 3 éves korukig a Bükk - fennsíkon nevelkednek. A fennsík központi nevelőhelyén, Csipkéskúton hangulatos üdülőházak és panzió várja a vendégeket, Szilvásváradon pedig a Palavichini - kastély istállójában csodálatos mének és egy lótörténeti kiállítás látható. A Szilvásváradon tenyésztett lipicai elsősorban a fajta fogatos használatára alkalmas típusát képviseli, ezt bizonyítják a fogathajtó sportban elért eredmények is. Európa egyik legszebb fekvésű lovas - stadionjában az évről évre megrendezett Lipicai Lovas Fesztivál keretében színvonalas bemutatók láthatók, a vendégek közelebb kerülhetnek a lipicai lovakhoz, és megismerhetik a szilvásváradi lovas életet.

Bugaci Ménes ( 1960 - as évek)

A Bugaci Ménest az 1960 - as években alapították. A lóállományt neves fogathajtók alakították ki, úgy mint Abonyi Géza, Abonyi Imre, Juhász László. Bugac Puszta a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekszik, immár 30 éve működik lovasturizmus, de a régebbi ménesbirtoktól eltérően fajtatenyésztéssel itt nem foglalkoznak. A Kiskunsági Nemzeti Park területe az Ősborókás kivételével bejárható lóháton. Híres az itt látható lovasbemutató, melyet évente négyezer vendég látogat, és amely az egykori pásztorkultúra emlékét őrzi és mutatja be.

Kisbér (1953)

A 1848 - 49 - es forradalom és szabadságharc leverése után gróf Batthyány Kázmér birtokait elkobozták és a területen belül Kisbéren császári rendeletre 1853 - ban katonai ménest állítottak fel. Itt tenyésztették ki a külön fajtaként elismert, a településről elnevezett Kisbéri félvért. A második világháború komoly károkat okozott a ménesben. Ráadásul a település házait ért károk helyrehozatalához a ménes épületeit bontották le. Később a ménesbirtok megmaradt területén kialakították a Kisbéri Állami Mintabirtokot, majd 1947 - ben összevonták a bábolnai ménesbirtokkal. A két gazdaságból alakult meg 1948 - ban a Bábolnai Nemzeti Vállalat. 1954 - ben újraindult a versenylótenyésztés. Ebben a ménesben született 1960 - ban a 20. század legeredményesebb magyar versenylova, Imperiál. Az eredményesen működő ménest 1961 - ben elhibázott gazdasági megfontolásból megszüntették. A kisbéri fajta alkatában és belső tulajdonságaiban igen hasonlít az angol telivérre, bár a magyar éghajlat, a takarmányozás számos, a helyi viszonyokból következő előnyös tulajdonságot is eredményezett. Sajnos a fajta ma csak magántenyészetekben fordul elő.