Ismeretlen származású ló bélyegzése

Ismeretlen származásúnak minősül:
- fedeztetési jeggyel rendelkező ló,
- amely már nincs az anyja alatt és a kanca DNS - vizsgálata már nem végezhető el,
- amelynek származását a DNS - vizsgálat nem erősítette meg.
Az ismeretlen származású lovakat is bélyegezni kell ( kivéve a bélyegzett, de a DNS - vizsgálat során kizárt egyedeket), de ezen lovak nullás bélyegzésűek lesznek és természetesen származási lap sem állítható ki rájuk. A bélyegzés a központilag szervezett helyszínen vagy a tulajdonos által megjelölt helyen történik, utóbbi esetben kiszállási díjat számolnak fel. A bélyegzéskor a felügyelő csikóbélyegzési jegyzőkönyvet állít ki. A csikóbélyegzési jegyzőkönyvet szintén meg kell őrizni, mert ez a lóútlevél igénylésének egyik alapdokumentuma. Ismeretlen származásúnak számítanak még a hamis bélyegzésű lovak. Hamis bélyegzésű az a ló, ami sütését láthatóan nem törvényes módon kapta, vagy bélyegzése alapján a nyilvántartásban szereplő lóval az egyed nem azonosítható. Ezeket a lovakat a lótenyésztési felügyelő újrabélyegzi.

Lóazonosítás

Lóazonosításra akkor van szükség, ha valakinek bélyegzett lova van, de sem lóazonosító lap (2000 előtt született egyedekről ), sem csikóbélyegzési jegyzőkönyv (2000 után született egyedekről) nem áll rendelkezésre és tulajdonosa nem tudja leolvasni a ló bélyegzését. A csikóbélyegzési jegyzőkönyv / lóazonosító lap a lóútlevélkiváltás egyik alapdokumentuma, amennyiben a lónak nincs származási lapja ( hiszen ezzel is lehet lóútlevelet igényelni). Ebben az esetben a területileg illetékes lótenyésztési felügyelő helyszíni ellenőrzés során azonosítja be a lovat és az azonosítás céljából csikóbélyegzési jegyzőkönyvet állít ki.

Származási lap

A lovak tenyésztése, lajstromba vétele, illetve nyilvántartása a származási lap alapján történik, alapadatai a humán területen használt születési anyakönyvi kivonathoz hasonlítanak. A három, négy vagy öt ősi sort tartalmazó származási lap kibocsátására a lovat bélyegző felügyelő az illetékes.Nyakon bélyegzett lovak esetében a megyejel egyértelműen tájékoztat a bélyegzést végző lótenyésztési felügyelőről, nyereghelyen bélyegzett lovak esetén (a törzstenyészetek lovainál) a Tenyésztési Iroda ad felvilágosítást.

Magyarországi ménesbirtok

Bábolnai Ménesbirtok ( 1789 )

1789 - ben a királyi udvar Csekonics József tanácsára, a gróf Szapháry családtól megvásárolta a 6600 holdas Bábolna - birtokot, amely a Bécsbe hajtandó vágómarhák pihenőállomásaként, valamint a Mezőhegyesi Ménes fiókméneseként működött, majd 1806 - ban önállóvá vált. 1816 - tól már csak arab mének fedeztek a ménesben. 1836 - ban Von Herbert őrnagy keletre indult lóvásárló expedícióra, és magával hozta Bábolnára a Shagya nevű almázott mézszürke mént is. Később ez a mén lett a bábolnai arab fajta névadója, és kiváló utódainak köszönhetően máig népes és virágzó fajtát alapított. 1878 - ban a Párizsi Világkiállításon a magyar királyi állami méneseket külön 500 frank értékű aranyéremmel jutalmazták. 1885 - ben került Bábolnára az O' Bajan fekete arab mén, és igen értékes fedezőméne lett az állománynak. Az első világháború végén román csapatok törtek be Bábolnára, és elhajtották az állomány Magyarországon maradt részét. 1925 - ben beállították a tenyésztésben a szintén értékes fedezőmént, Gazal II.- t. 1932 - ben Bábolna az akkori Európa legjelentősebb arab ménese volt. A második világháború után a Németországba menekített állomány visszakerült Bábolnára, de a háború alatt ithon maradt állomány megsemmisült, Az elkövetkező negyven év alatt a ménes vegetált, értékes ménvonalak és kancacsaládok pusztultak ki 1978 - ban a bábolnai arab fajtát nem mint arab telivért, hanem mint tisztavérű arab lófajtát ismerték el. Azonban a második világháború után alkalmazott túlzott arab telivér keresztezéssel a fajta majdnem elvesztette a jellegét. 1990 - ben regenerálták a shagya arab állományt, és újraélesztették a törzseket, és 2001 - ben megalakult a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. A tenyésztés mellett a hagyományok megőrzése és bemutatása szintén fontos feladat. A ménesudvar látogatható, a programok között szerepel a kocsi-, lovas és vadászmúzeum meglátogatása, a világhírű arab ménes mén - és kancaistállói, a fedett lovarda megtekintése, valamint a csikótelep és az arborétum, és benne a Híres Lovak Emlékparkjának bejárata. A fajta fenntartása és szaporítása mellett ma már megszokott, hogy a - nem feltétlenül szakemberek - szabadidős programnak tekintik a látogatást, ők az Ölbő pusztán tölthetnek el kellemes délutánokat, de szakemberek számára tanácskozásra is van lehetőség.

Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. Mátai Ménes (1880)

Hortobágy Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, a legnyugatabbra fekvő sztyepp. Fűösszetétele egyedülálló. Az 1973 - ban az országban elsőként létrehozott nemzeti park 82 ezer hektárjával az ország legnagyobb védett területe. A világörökség része. Ez a környék régóta híres állattartó vidék volt. Az évezredek folyamán a Hortobágy pusztáin legelő vadállatokat, az őstulkot és a vadlovat fokozatosan a háziállatok váltották fel. Az 1700 - es években Debrecen és a környék többi települése külön méneseket legeltetett a közel 40 ezer hektárnyi területen. Ekkor még a szilaj pásztorkodás volt a jellemző. A hortobágyi lótenyésztés tehát nem olyanformán szerveződött, ahogy az ország más híres uradalmai és katonai tenyészeteinél látható. 1880 - ban a Debreceni Ménes Mátára települt, mely a város gazdáinak gazdálkodási központja lett. Innen ered tulajdonképpen a Hortobágy mai ménese, melynek meghatározó épületei az 1940 - es években épültek. A hortobágyi nóniusztenyésztés első írott nyoma 1843, mikor is Debrecen egy szürke marháért hat kancát kapott cserébe, majd az 50 - es években két mént is vásárolt. Kozma Ferenc munkásságának köszönhetően kialakult a nóniusz hortobágyi tájfajtája, melyet a mezőhegyesinél kissebb méret, szikárabb megjelenés és főként a fakó pej szín jellemzett. A második világháború ebben az állományban is komoly károkat okozott. 1961 - ben a mezőhegyesi nóniusz törzsállomány jelentős részét áthelyezték a Hortobágyra. A két élettér eltérő volta komoly alkalmazkodási nehézségeket okozott a lovaknak. A hagyományos használati igény csökkenése (a nóniuszt elsősorban mezőgazdasági igásmunkára használták ) és a mai modern igények napjainkban nehezítik a fajta további tenyésztését. Mára két tenyészcél alakult ki, a génmegőrzés mellett a sportlótenyésztés önálló útra tért. A Hortobágyi Állami Gazdaságot az 1990 - es években privatizálták. 2001 - ben a ménes ingatlan - és lóállományát a magyar állam visszavásárolta, s a Hortobágyi Nemzeti Parkra ruházta. A ménes kezelője a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht., melynek tulajdonában a ménes olyan önálló rendszerré vált, melynek feladatai közé tartozik a hortobágyi lótenyésztés, a lovas - és pásztorhagyományok őrzése, illetve a lovas idegenforgalom tradíciói. A hortobágyi idegenforgalomnak ma is szerves részét képezi a mátai ménes, mely egykor a Hortobágy legfőbb turisztikai látványosságát jelentette. Szenzációnak számít a híres ménes meghajtása. Az ország legnagyobb múltú lovas rendezvényének műsorát a ménes új arculatához igazították. A rendezvény ma a Pásztorok Ünnepe, Hortobágyi Lovasnapok nevet viseli. Itt bemutatkozhat a magyar lótenyésztés, valamint a lovas és pásztorhagyományok ápolói mutathatják be műsorukat. Versenyeket rendeznek hagyományos magyar fogatok részére, és látható a magyar tenyésztésű lovak derbije is. Emellett megünneplik az előző év legsikeresebb magyar sportlovát, az Év magyar lovát.

Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. (1785)

A Mezőhegyesi Ménesbirtok nem csak Magyarország, hanem egész Európa legrégibb állami birtoka. A ménest 1785 - ben II. József rendelete alapján alapították: ,,... tetszett Ő Felségének kegyesen elvégezni, hogy Magyar országban tulajdon Tsászári és Királyi ménes is, mely mint egy mag vető helye légyen a jelesebb termetű, s tartósabb erejű lovaknak, minden idő halasztás nélkül fel állíttassék, arra rendelvén amaz Arad vármegyében fekvő Mező Hegyes nevű alkalmatos pusztát.
A fajta alapítója, névadója Nonius Senior 1816 - ban került Mezőhegyesre. 1819 - ban Fechtig báró Tresztben vásárolta meg Gidrán Seniort, amely Bábolnán törzsmén lett, és fiát, Gidrán II. - t Mezőhegyesre osztották be. A fajta kiválási lehetőségét a sárga szín adta, így a gidrán tulajdonképpen a mezőhegyesi sárga ménesből alakult ki. 1836 - tól az angol félvér Furioso és 1852 - től a szintén angol North - Star is külön ménest kapott. A kettő keresztezéséből született meg a külön fajtának elismert Furioso - North - Star, más néven a Mezőhegyesi félvér, de később volt itt lipicai és arab ménes is. A két világháború alatt súlyos csapások érték a ménest, a lóállománynak csak egy része maradt meg. 1962 - től egy elhibázott döntéssel arra kényszerítették a ménesbirtokot, hogy ügető és ugrató sportlovakat tenyésszen, míg a hagyományosan tenyésztett fajtákhoz tartozó mének és kancák Hortobágyra, illetve a Nagykunságra kerültek. A nóniusz törzstenyészet azonban megmaradt. Jelenleg nóniusz, mezőhegyesi félvér és gidrán alkotja a lóállományt. A ménesbirtok alapítása óta a magyarországi lótenyésztés egyik kiemelkedő központja. Építészeti, tájképi és technológiai szenpontból egyaránt nagy jelentőségű. A Mezőhegyesi Ménesbirtok az UNESCO Világörökség várományosi listáján található, reméljük, a közeljövőben valóban felveszik világörökségeink közé.

Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad (1951)

A lipicai fajta elnevezése onnan ered, hogy az első ménest1580 - ban egy Trieszt melletti kis faluban, Lipizzán alapították a Hbsburg - uralkodóház számára. A ménes alapításakor a következőket fogalmazták meg: Itt a legjobb lovakat tenyésszék, melyek a császári udvar számára lesznek elővezetve. Ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb lovak legyenek. Kemény és füves talajon járjanak ott, ahol kevés fű nő. A több mint 400 éves múltra visszatekintő fajta állományát többször kellett Magyarországra menekíteni. A lipicai ló magyarországi tenyésztését 1806 - tól számítják, több kitérő után 1952 - től a ménes számára a Bükk - fennsík ad otthont, ahol a természeti adottságok és a környezeti hatások nagyban hozzájárulnak a fajta fenntartásához. A csikók 3 éves korukig a Bükk - fennsíkon nevelkednek. A fennsík központi nevelőhelyén, Csipkéskúton hangulatos üdülőházak és panzió várja a vendégeket, Szilvásváradon pedig a Palavichini - kastély istállójában csodálatos mének és egy lótörténeti kiállítás látható. A Szilvásváradon tenyésztett lipicai elsősorban a fajta fogatos használatára alkalmas típusát képviseli, ezt bizonyítják a fogathajtó sportban elért eredmények is. Európa egyik legszebb fekvésű lovas - stadionjában az évről évre megrendezett Lipicai Lovas Fesztivál keretében színvonalas bemutatók láthatók, a vendégek közelebb kerülhetnek a lipicai lovakhoz, és megismerhetik a szilvásváradi lovas életet.

Bugaci Ménes ( 1960 - as évek)

A Bugaci Ménest az 1960 - as években alapították. A lóállományt neves fogathajtók alakították ki, úgy mint Abonyi Géza, Abonyi Imre, Juhász László. Bugac Puszta a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekszik, immár 30 éve működik lovasturizmus, de a régebbi ménesbirtoktól eltérően fajtatenyésztéssel itt nem foglalkoznak. A Kiskunsági Nemzeti Park területe az Ősborókás kivételével bejárható lóháton. Híres az itt látható lovasbemutató, melyet évente négyezer vendég látogat, és amely az egykori pásztorkultúra emlékét őrzi és mutatja be.

Kisbér (1953)

A 1848 - 49 - es forradalom és szabadságharc leverése után gróf Batthyány Kázmér birtokait elkobozták és a területen belül Kisbéren császári rendeletre 1853 - ban katonai ménest állítottak fel. Itt tenyésztették ki a külön fajtaként elismert, a településről elnevezett Kisbéri félvért. A második világháború komoly károkat okozott a ménesben. Ráadásul a település házait ért károk helyrehozatalához a ménes épületeit bontották le. Később a ménesbirtok megmaradt területén kialakították a Kisbéri Állami Mintabirtokot, majd 1947 - ben összevonták a bábolnai ménesbirtokkal. A két gazdaságból alakult meg 1948 - ban a Bábolnai Nemzeti Vállalat. 1954 - ben újraindult a versenylótenyésztés. Ebben a ménesben született 1960 - ban a 20. század legeredményesebb magyar versenylova, Imperiál. Az eredményesen működő ménest 1961 - ben elhibázott gazdasági megfontolásból megszüntették. A kisbéri fajta alkatában és belső tulajdonságaiban igen hasonlít az angol telivérre, bár a magyar éghajlat, a takarmányozás számos, a helyi viszonyokból következő előnyös tulajdonságot is eredményezett. Sajnos a fajta ma csak magántenyészetekben fordul elő.

A lovak betegségeiről

A ló leggyakoribb betegsége a bélsárpangás, avagy köznapi nyelvén: kólika. A lovak legveszélyesebb és egyben legköltségesebb megbetegedésének tartják, ilyenkor a ló tulajdonképpen felfúvódik. Megfelelő takarmányozással, ami illeszkedik emésztőrendszeréhez és a tápanyagok felszívódásának módjához, jelentősen csökkenthető a kólika kialakulásának veszélye. Kialakulására magyarázatot a ló emésztőtraktusának felépítése és annak működése adhat. A ló emésztőrendszere folyamatos, magas rosttartalmú takarmány felvételére rendezkedett be. A takarmány gyorsan áthalad a gyomron és a vékonybélen, majd a vakbélben és a vastagbélben tovább időzik, ahol baktériumok segítségével erjed meg. Ez a tíbusú emésztés azért alakulhatott ki, mert a lovak gyakran rostban gazdag, nagy mennyiségű, de rossz minőségű takarmányhoz jutottak. Ez ideális a vadon élő, illetve a rideg tartásban tartott lovaknak, ahol ugyan nem túl tápanyagdús, de annál nagyobb mennyiségű legelőfű vagy széna áll rendelkezésre. A nagy mennyiségű, ám koncentrált takarmányok felvételét tekintve azonban ez a rendszer rosszul tervezett. Magas abrakadagok esetén a gabonafélék gyorsan áthaladnak a gyomron és a vékonybélen, és ennek kevesebb, mint 60% - a emésztődik meg ez idő alatt. A takarmány igen magas energia - és fehérjetartalommal érkezik a vakbélbe és a vastagbélbe, ahol tejsavas erjedés kezdődik, ami lecsökkenti a Ph - t, ezzel rengeteg baktérium és protozoa pusztulását okozva. Ezek a baktériumok nemcsak kárba vesznek, de toxinok is képződnek, ami kólikához vezet.
Néhány jó tanács, melyek betartásával jelentősen csökkenthető a kólika kialakulásának a veszélye :
- Végezzünk folyamatosan féregtelenítést. Az emésztőrendszeri paraziták gyakran okoznak kólikát.
- Biztosítsunk mindig elegendő rostot a takarmányadagban. Minimum 1 kg szénát etessünk 100 testtömeg kg - on ként. A magasabb szálas arány tovább csökkenti a kólika veszélyét.
- Növeljük az etetések számát. Többször keveset enni a humán étrendben is tanácsos, ezt a lovaknál se felejtsük el. Ne etessünk egy alkalommal egyszerre 2,5 kg - nál több abrakot.
Ne felejtsük el, hogy a kólikát legtöbbször az ember okozza. Ha sikerül olyan takarmányozási kultúrát kialakítani, ami a lehető legközelebb áll a természetes takarmányozáshoz, akkor lehet kiküszöbölni a kólikát. Állandó, változásoktól mentes étrendet biztosítsunk, ami garantálja a bélbaktériumok sértetlenségét. A kólika általában heves hasi fájdalommal jár. A ló nem eszik, hasát nézegeti, kapar. Erősebb görcsök szemmel láthatóak a hasfalon, leizzad, sőt súlyosabb esetben hempereg, vergődik. Ez utóbbit mindenképpen meg kell akadályozni, mert könnyen bélcsavarodást kaphat. A trágyája normál esetben sárgásbarna színű, puha, de egybeálló gombócokból áll, és felületét fényes nyálka borítja. ( Kólika, azaz bélsárpangás esetén ehhez képest színe sötétebb, kemény, száraz bogyókat tartalmaz. ) Sajnos ez egy olyan betegség, mely kezdetben könnyen gyógyítható, de ha nem érkezik időben szakorvosi segítség, akkor súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Az állatorvos szinte sosem tud a kezdeti időszakban jönni, ezért célszerű, ha minden lótartó megtanul injekciót beadni a vénába. ( Ez egy állatorvos segítségével könnyen elsajátítható. )

Mit tegyünk, ha kólikás a ló?

Legfontosabb, hogy vegyük észre! Abból, hogy kedvetlen, nem eszik, esetleg nyugtalanul sétál. Ilyenkor a hasfalon át jól halhatóak a bélhangok. Normális esetben állandó zörejek és kb. 8 másodpercenként egy hangos morajlás halható. Bélsárpangás esetén ezek a hangok elhalkulnak, esetleg meg is szűnnek. Legelső feladat a fájdalomcsillapítás. A lovat ki kell vinni sétálni, de nem futtatni. A fájdalomcsillapító rövid időn belül csökkenti a görcsöket. Sokszor csak egy kis megrekedt bélgáz okozza az egyébként erős fájdalmakat, mely a séta során megélénkülő bélmozgással távozik is. Ilyenkor nincs szükség további gyógykezelésre. Más betegségek szövődményeként is kialakulhat kólika, mely általában abból ered, hogy a beteg ló nem mozog. Ha lehetőség van rá, akkor a lóval sétáljunk 5 - 10 percet naponta többször, még az egyébként lázas lóval is. Kivételt képez a patairha - gyulladás ás a bénulásos izomfesték - vizelés, mely teljes boksznyugalmat kíván. Minden betegség esetén számolni kell ezzel a komplikációval, így a beteg lovat diétás étrenden kell tartani. Lehetőleg magas fehérjetartalmú takarmányt ne kapjon ( lucerna, kukorica ). Egyen csak réti szénát, és ha lehet, hagyjuk el az abrakot. Ha ezt nem tehetjük, akkor kevés beáztatott zab és korpa kis keserűsóval meghintve ( mely hashajtó hatású) legyen a táplálék. Füvet, zöldséget, gyümölcsöt ehet. Javulás esetén pár nap alatt fokozatosan kell visszatérni az eredeti étrendre. Mindenféleképp nézessük meg állatorvossal a lovat, különösen akkor, ha többször ismétlődik a betegség, vagy nehéz munka után lett kólikás a ló. Ez azért fontos, mert a hasi fájdalom a hereburoksérv egyik ismertetőjele. Heréltnél és csődörnél jelentkezik. Az oka, hogy a nemi szervnél lévő lágyékgyűrű ( ahol a here - és húgyvezeték megy le a herezacskóba ) kitágult nyílásán át ( pl. erőltetett munka után ) a bél is kitüremkedik, sőt később kizáródik és elhal. Ilyenkor a herezacskó dagadt és hideg. A betegséget az állatorvos egyszerű rektális vizsgálattal egyértelműen diagnosztizálhatja. Csak azonnali műtéttel orvosolható, akkor viszont nagyon jó gyógyulási aránnyal.

Bénulásos izomfesték - vizelés

Még egy jellemző betegsége a lónak a myoglobinuria, vagyis a bénulásos izomfesték - vizelés. A köznyelvben azért hívják ünnepi betegségnek, mert az ünnepek miatti 2 - 3 napos lópihenők után szokott jelentkezni. Erőteljes, rendszeres munkát végző ( sportló, versenyló ) és jól táplált lovon szokott előjönni. Az oka az, hogy a munka során az izomban nagy mennyiségben jelenlevő glikogén a pihenőnapok utáni első mozgáskor hirtelen alakul át tejsavvá, a gyorsan jött, nagy megterhelés miatt az anyagcsere felgyorsul, a méreganyagok pedig nem tudnak elég gyorsan kiürülni a szervezetéből. Ez egy erős izomfájdalmat és lemerevedést okoz és a későbbiek során izomsorvadáshoz vezethet. A vizelet a kiválasztódó izomfesték miatt vöröses színűvé válik. Ha észleljük, azután a lovat nem szabad mozgatni, ha pedig nem otthon van, egy, másfél órai pihenő után, mikor kicsit oldódik a görcs és merevség, lassan haza kell vezetni. Izomlazítókkal és gyulladáscsökkentővel, állatorvos segítségével kezelhető. A megelőzés ebben az esetben is nagyon fontos. Az erőteljes munkát végző lovat alaposan le kell sétáltatni, hogy ezeknek az anyagoknak nagy része lebomoljon. A karámban tartott lovaknál ritkábban alakul ki a betegség, mert egész nap ( munka előtt és után ) sétálnak. Sokan nem tudják, hogy azoknál a lovaknál, melyek huzamosabb ideig ( 8 - 10 nap ) nem mozognak ( sántaság, betegség ) azért nem alakult ki, mert ennyi idő alatt maguktól lebomlanak a betegséget kiváltó anyagok. Az alultáplált ló esetében nincs minek felszaporodnia. De természetesen nem ez a követendő útja a prevenciónak.

Takarmánymérgezés

Nagyon veszélyes betegség a takarmánymérgezés és az ebből kialakuló heveny savós patairha - gyulladás. A mérgezés általában penészes takarmánytól alakul ki. Létrejöhet azonban hirtelen takarmányváltáskor is, mikor a szervezet nem képes semlegesíteni a hirtelen és nagy mennyiségben bekerült méreganyagokat, melyek amúgy nem okoznának problémát. Természetesen nagy szerepet játszik az egyéni érzékenység is. Ismertetőjele a lábak ödémás duzzanata, mely általában séta után csökken. Sokszor a hasa alja és a herék is bedagadhatnak, esetleg allergiás duzzanatok jönnek ki különböző testrészeken. Gyógyítása kombinált kezelést, szakorvosi ellátást igényel.

Féreghajtás

Bár orvosi téma, de a legtöbb esetben a takarmányozás közben rendszeresen elvégezheti a gazda is. A féreghajtás megelőző jelleggel - legalább évi rendszerességgel - folyamatos kell, hogy legyen, akkor is érdemes elvégezni, ha lovaink nem mutatnak semmilyen tünetet. ( A fogyás lehet a férgesség jele, ilyenkor ugyanis a ló nem tudja teljesen hasznosítani a takarmányt. ) Fontos, hogy az állományon egyszerre hajtsuk végre a féreghajtást, különben az alomban megmaradó féregpeték visszafertőzik az állományt. Évente legalább kétszer, tavasszal és ősszel meg kell ismételni e műveletet.Aki teheti, az háromhavonta végezze el. Többfajta féreghajtó gyógyszer létezik paszta, pellet, granulátum, folyadék formájában. Egyik hatása sem teljes körű, ezért legalább kétfélét kell használni egy év alatt. Van, amelyik csak kifejlett élősködőre hat, van, amelyik a petére is. Ráadásul a különböző fejlődési folyamatok sokszor egy időben jelentkeznek az állománynál, ezért elengedhetetlen egy komplett féregtelenítési program kialakulása. Fontos, hogy vemhesség és szoptatás alatt nem mindegyik használható. Adagolásuk általában a csomagoláson testsúlykilogrammban van megadva.

Élősködők

A tavasz beköszöntével a kellemesen simogató első meleg napsugarak nemcsak minket, embereket és négylábú kedvenceiket csalnak ki a szabadba, hanem sajnos a különféle soklábú és sokszárnyú jószágot, nevezetesen a rovarokat és társaikat is. A jó idő megjelenésével növekednek az ezzel kapcsolatos gondok is: kinek jutottak volna eszébe hideg téli estéken a legyek és a szúnyogok? Sajnálatos módon azonban a tavaszi kilovaglások alkalmával, vagy a karámban, illetve az istállóban is egyre többükkel találkozhatunk. De ha idejében felkészülünk a kellemetlenkedők támadásaira, megakadályozhatjuk, hogy komolyabb bajt okozzanak kedvenceinknél. Hasonló a helyzet a különféle belső élősködőkkel is, amelyek talán még a fent említett külső élősködőknél is nagyobb károkat okozhatnak a gazdaszervezetben, különösen azért, mert előfordul, hogy a lótulajdonos túl későn veszi észre, hogy baj van - miközben a belső élősködők megtelepedése is megelőzhető lenne megfelelő készítmények rendszeres használatával. De nézzük sorjában. A különféle élősködőket - melyeknek közös jellemzője, hogy az úgynevezett gazdaállat ( esetünkben a ló ) szervezetéből szerzik meg táplálékukat, vagy épp a szaporodásukhoz, illetve fejlődésükhöz szükséges közeget - két nagy csoportra szoktuk osztani, külső és belső élősködőkre.

A belső élősködők

A belső élősködők életszakaszaik egy részét a gazdaszervezeten bélül töltik el, és jelenlétükkel mindenképpen zavarják a gazdaállat megfelelő fejlődését. A belső élősködőkkel fertőzött ló kondíciója leromlik, a felvett takarmányt nem képes szervezetében a megszokott mértékben hasznosítani, lesoványodik. A férges ló gyakran kólikás tünetekkel is jelzi megbetegedését. Megfelelő gyógyszeres kezeléssel megelőzhetjük a belső élősködők megtelepedését a szervezetben, illetve ha már megtörtént a baj, akkor is van mód gyógyító kezelésre. A leggyakoribb belső élősködők egyike a Parascaris equorum, az orsóféreg, melynek petéi szájon át kerülnek be a ló szervezetébe. A vékonybélbe jutva a petékből lárvák lesznek, amely vándorolni kezdenek a ló szervezetében, és eközben súlyosan károsíthatják a létfontosságú szerveket, például a tüdőt, de a májat is. A vándorlás befejeztével a lárvák ismét a bélbe jutnak vissza, ahol kifejlett férgekké alakulnak, és lerakják petéiket, amelyek a széklettel a külvilágra kerülnek, és ismét megfertőzik az állatokat. Az orsóférgesség legfőbb tünete a ló kondíciójának romlása, a csikók fejlődésének lelassulása, de súlyos esetben a vándorláskor a tüdőbe kerülő féreglárvák komoly légzőszervi problémát is okozhatnak. A Strongylis vulgaris a vastagbélférgesség okozója, amely az orsóférgességhez hasonló kártétele mellett az artériákban zajló lárvavándorlással vérrögök képződését, és ezzel egyes artériák eltömődését is okozhatja.Ez a bélszakaszokban súlyos, sőt néha végzetes kimenetelű kólikához is vezethet, de ugyanígy akár a hátulsó végtag sántaságát, az izmok működésének romlását is okozhatja. Az Oxyuris equi által okozott hegyesfarkú - férgesség nem tartozik a túlzottan veszedelmes károkat okozó belső élősködők közé, inkább csak kellemetlen a ló számára, illetve jelzi a tulajdonosnak, hogy már el is késett a féregtelenítéssel. Ennek első intő jele a faroktő viszketése, dörzsölése. Az ismertetett élősködők mellett még számos más belső élősködő kártétele is veszélyeztetheti lovaink egészségét, mindegyikük felsorolására azonban jó néhány oldalra lenne szükség. Ám ha a lótulajdonosok betartják az istálló - és a legelőhigiénia alapvető szabályait, valamint rendszeresen féregtelenítik lovaikat, remélhetőleg sosem kell találkozniuk ezekkel a kellemetlen élőlényekkel.

Külső élősködők

Míg a megelőzés révén a belső élősködők kártételeivel talán sohasem kell szembesülnünk, addig a külső élősködők egy része sajnos hozzátartozik a nyári hétköznapokhoz. A legközismertebb repülő rovarok, amelyek ott donganak a legtöbb istálló és legelő körül, nem csak zavarják a lovakat, hanem számos fertőző betegség terjesztői is lehetnek. A szúnyogok elsősorban a fertőző kevésvérűség terjesztésével okozhatnak felbecsülhetetlen károkat a lóállományokban. A fertőző kevésvérűség ugyanis gyógyíthatatlan betegség, amely ellen nem lehet védekezni vakcinázással, csak a lóállományok szűrését lehet elvégezni, ez viszont évente kötelező a tenyész - és a versenyeken részt vevő állatoknál. A legyek is számos kellemetlenséget okozhatnak a lovaknak: a lovon lévő sebekbe, sérülésekbe lerakják petéiket, illetve különféle baktériumokat hordozva is elfertőzhetik azokat. A Gasterophilus intestinalis nevű légyfaj és néhány közeli rokona pedig még ennél is komolyabb gondot jelenthet: a kifejlett rovarok petéiket a lovak szőrszálaira rakják le, aztán ha a lovak lenyalogatják azokat, a szájba kerülő petékből kikelő lárvák befúrják magukat a nyelv alá, és szájgyulladást okoznak, illetve a gyomorba kerülve károsítja a gyomor nyálkahártyáját. A lárvák még átalakulásuk előtt a bélsárral a külvilágra kerülnek, és ott kifejlett rovar lesz belőlük. A kullancsok is súlyos betegség terjesztői lehetnek. A Dermacentor marginatus nevű kullancsfaj terjesztheti a babesiosis nevű betegséget, mivel nyálával a gazdaállat szervezetébe juttathatja a betegséget okozó vérélősködőket. A babesiosis elpusztítja a vörösvértesteket, a széteső vörösvértestekből kiszabaduló vértestek így kiválasztódik a vizeletbe, amitől a vizelet sötétvöröses, barnás lesz. A betegség magas lázzal jár, és súlyos esetben akár az állat pusztulásához is vezethet. Szintén meg kell említenünk a külső élősködők károkozásai közé tartozó rühösséget is, amelyet leggyakrabban a Sarcoptes scabiei var equi okoz. A rühösség szerencsére többnyire elkerüli a megfelelő higiéniás körülmények között tartott, rendszeresen ápolt és egyébként is egészséges lovakat, és csak a rossz tartási körülmények között lévő lovakat támadja meg. A viszketés, gyakori vakaródzás, és étvágytalanság, fogyás azonban intő jel lehet, hogy mégis rühességgel van dolgunk. Az élősködők elsősorban a sörény és a farok szőrzetébe fészkelik be magukat, ahol előbb kis hólyagocskák jelennek meg, bőrgyulladás alakul ki, majd a szőr ki is hullik.
Mint a fentiekből láthatjuk, a lovakat számos külső és belső élősködő veszélyezteti, az ellenük való védekezés az ember feladata. Ma már számtalan szer közül választhatunk, akár megelőzésről, akár a már kialakult fertőzés megszüntetéséről legyen is szó. Abban a tekintetben is igen széles a kínálat, hogy egy - egy alkalommal mely konkrét fajok ellen akarunk védekezni, de választhatunk széles hatásspektrumú, több faj ellen védelmet biztosító készítményt is. A belső élősködők elleni védekezésre használt féreghajtó szereket egyszerűen megetethetjük a lóval, a külső élősködők elleni védelemben pedig sokféle, általában a ló szőrére vagy bőrére juttatható folyékony szer közül választhatunk. De vehetünk olyan készítményt is, amely egyszerre nyújt védelmet a belső és a külső élősködők ellen is, így egy kezeléssel védekezhetünk mindkét csoport támadásai ellen. Azonban ahhoz, hogy megfelelő szer mellett döntsünk, kérjük ki állatorvos tanácsát, aki a megfelelő rendszerességet is előírja, és így valóban hatékonnyá tehetjük a védekezést.

Kötelező és ajánlott védőoltások, vérvizsgálatok

Minden lótulajdonos köteles évente egyszer lovát bevizsgáltatni fertőző kevésvérűségre, takonykórra. Nem sportlovak esetében általában csak kétévente teszik meg. A körzeti állatorvos feladata a vért levenni és bevizsgáltatni. Ezek a betegségek bejelentésre kötelezettek és megjelenésük esetén az egész állomány kiirtását vonják maguk után, sőt még a környéken tartózkodó állatok is belekerülhetnek ebbe. Azért van rá szükség, mert e betegségek nem gyógyíthatók, viszont rendkívül gyorsan terjednek. Ezért kell nagyon odafigyelni arra, hogy egy újonnan vásárolt lónak az ezekre vonatkozó orvosi igazolásai meglegyenek, mindezzel együtt nem árt pár hétig elkülöníteni az állatot. A védőoltások közül a lóinfluenza elleni oltást írják elő, ennek több változata létezik. Ajánlatos a mostanában nagyon terjedő herpeszvírus ellen is beoltani lovainkat, mert ez fertőző, és vetélést okoz.

Gyógyszerekről

Mi az, amire szükségünk lehet házi patikánkba? A lentiek főleg humán gyógyászatban használt gyógyszerek. Az állatgyógyászati cikkeket ad. us. vet. kifejezés jelöli.
Fertőtlenítőszerek:
Betadine, Jód, Arugeen spray ( injekciózás esetén, sebek fertőtlenítésére). 3% - kos Hydrogén - peroxid ( Hyperol ) ( sérülések, nyírrothadás lemosására). Sterogenol oldat, Ritosept oldat, Neomagnol ( fertőtlenítő lemosására).
Sérülésekre való krémek:
Hydrocortison 2,5 % - kos krém, Ebrimycin gél ( együtt és külön is lehet használni sérülésekre, de csak egy - két napig. Utána hámosítóval kell kenni, nagyon erős gyulladáscsökkentő antibiotikummal kombinálva.)
Neogranormon kenőcs ( hámosító ).
Trümmeli paszta ( ad. us. vet. ) (hámosító, fertőtlenítő).
Mikulitz kemőcs ( ad. us. vet.) ( A csüd sérüléseire vagy mellőzésképpen is használható hámosító. A sebek utáni kemény pörkök eltávolítására.)
Mercurochrom oldat ( hámosító ).
Gombás megbetegedésekre:
Baranszky paszta ( ad. us. vet.) ( A tarlósömör leghatásosabb ellenszere. Szinte mindenfajta sömör és gomba kezelésére jó).
Castelláni oldat, Trichlorata oldat ( többféle gombás fertőzés kezelésére ).
Pataápolásra:
SBC paszta ( ad. us. vet.) ( nyírothadás kezelésére )
Fakátrány ( nyír és talp megóvására).
Féreghajtók:
Equalan, Panacur, Thelmin, Vermitan, Mebenvet ( Általában paszta formában kapható. Több ló esetén érdemesebb az 500 gr - os granulátumot választani. )
Görcsoldók:
Algopyrin inj. No - spa inj. ( ad. us. vet. ) ( lehet vénásan és izomba is adni ).
Vizelethajtó:
Furosemid injekció.
Allergiás reakciók esetén:
Dehistin inj. ( ad. us. vet. ), Depersolon inj. Nomilen inj., Calcimusc inj. ( komplex terápia részeként alkalmazható ).
A szem betegségeire ható gyógyszerek:
Ultracortenol, Depersolon szemcsepp ( gyulladáscsökkentő ).
Irgamid, Garasone, Septosyl szemkenőcs ( antibiotikum ).

Fontos tudni, hogy bármilyen kis gyulladás van a ló szemében, akkor azonnal el kell kezdeni a kezelését. A szaruhártya nagyon érzékeny, és elhanyagolt szemgyulladás esetén hályog alakul ki, mely vaksághoz is vezethet. Először a szemcseppet kell belecsepegtetni. Sokszor megy sár vagy valami kis növénydarab a ló szemébe. Ezt izotóniás sóoldattal vagy szemcseppel kell kimosni. Utána mindenféleképpen fojtatni kell a kezelést antibiotikumos szemkenőccsel, mert a cseppek általában gyulladáscsökkentő hatásúak, de önmagukban nem elegendő a használatuk. A kenőcsöt nem a szem mellé, hanem közvetlenül a szembe kell bejuttatni, elegendő, ha az alsó kötőhártyát óvatosan lehúzzuk, és arra tesszük a krémet.

Egyéb gyógyászati módok

Jó hatásfokúak a különböző, gyógyszertárakban kapható gyógyteák. A borsmenta és kakukkfű tea köhögéscsillapító, a kamilla gyulladáscsökkentő hatású. Általában szeretik a lovak, de a teák megitatása nem mindig egyszerű. Átlagosan egy vödör vízben 2 - 3 evőkanál teát kell megfőzni. Hidegen kell itatni, ha lehet reggel, etetés közben. Önitatós istállóban ezt legcélszerűbben úgy alkalmazhatjuk, ha éjszakára elzárjuk a vizet, így a ló reggel szomjas lesz, és hamar kiissza a teát. Ha csak egy pár kortyot iszik belőle, már az is hatásos lehet. Naponta többször meg kell kínálni a teával, utána következhet az itatás sima vízzel. A homeopátia az állatgyógyászat területén is egyre nagyobb teret hódít, komoly eredményekkel. Ma már az állatgyógyászatban is nemzetközileg elismert és hatásos gyógymódnak számít. Magyarországon is egyre népszerűbb, és egyre több szakorvos igyekszik elsajátítani homeopátiás ismereteket, és emellett egyre intenzívebben folyik az oktatása, népszerűsítése.

Pataápolás

Sokan nem tudják, hogy mennyire egyszerű dolog, mert időről időre ezen a területen is divathullámok söpörnek végig. A ló patáját is kezelni kell ugyanúgy, ahogy az ember a kezét is hidratálja néha. Ilyenkor a pata víztartalmának megőrzése a cél, nem pedig az, hogy színe közelítsen az abszolút feketéhez. Természetes körülmények között a reggeli harmat, az eső és a hó teszi mindezt meg helyettünk. Egy rendszeresen kezelt patát elég egy héten egyszer - kétszer vízzel lemosni, de ilyenkor legalább 5 percig kell áztatni. Ez idő alatt megszívja magát vízzel, és mikor a felülete mattá válik, akkor kell bekenni a patakenőccsel. A patamosásra főleg nyáron kell nagyobb hangsúlyt helyezni, hiszen ilyenkor általában száraz a talaj. Vizesebb időkben a mosásnak inkább a tisztán tartás szempontjából van jelentősége.
A pata ápolására szintén többféle kencét használhatunk. Lehet boltban venni, gyógyszertárban kevertetni, és lehet otthon is készíteni patakenőcsöt. Alapanyagnak legjobb a vazelin. Ha ebbe melegen keverünk ricinus - vagy kukoricacsíra - olajat, vagy szintén gyógyszertárban készített vitaminos babaolajat, akkor megtettünk mindent lovunk patájáért. ( A patára ható szerek közül az E - és A - vitaminnak és Panthenolnak van szerepe. Ezeket az összetevőket külön is be lehet keverni a kenőcsbe. ) Minden ki - és bemenetel előtt ellenőrizzük a ló patáját, hogy nincs e rajta sérülés, és tisztítsuk ki.

A nyírrothadás

A pata egyik leggyakoribb betegsége a nyírrothadás. Ezt általában anaerob rothasztó baktériumok okozzák, melyeknek leghőbb ellensége a szárazság és a levegő. Ezért fontos, hogy az alom száraz, és a ló patája gondozott legyen. Ha állásban áll, akkor nagyobb a veszélye a nyírrothadásnak, ezért ilyenkor tegyünk forgácsot vagy fűrészport a szalma alá. A nyírrothadás mindig a középső nyírbarázdából indul ki, ellentétben a patarákkal ( a nyír és a talp szarujának egy jóindulatú túlburjánzása ), ami a szélsőből. Ez utóbbi csak nagyon nehezen és elég radikális módszerekkel kezelhető és hajlamos a kiújulásra. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi indítja el a folyamatot, de az biztos, hogy a nyírrothadásból is kialakulhat. A nyírrothadás könnyen felismerhető kellemetlen és jellegzetes szagáról és a fekete kenőcsös váladékról, melyeket a rothadó baktériumok termelnek, mikor feloldják a nyír szaruját.
Kezelése viszonylag egyszerű. A belső nyírbarázdát a patakaparóra tekert vattával ki kell tisztítani. Ilyenkor jó mélyen bele lehet és kell nyúlni a résbe, de vigyázva arra, hogy ez már egy érzékeny terület. 3% - os Hyperol oldattal,majd jóddal, Betadinnal vagy hasonló fertőtlenítőszerrel mossuk át. Utána SBC pasztát és vattát kell beletömni. Ezt elég naponta egyszer megtenni, ha a vatta nem esik ki. Általában egyheti kezelés után már kiszárad a nyír, de ezzel nem fejeződött még be a folyamat, ugyanis 2 - 3 hónap is eltelik, mire az elhalt rész alatt új szaru kezd képződni. Ez idő alatt a kiújulás megelőzése érdekében nem árt hetente egyszer megismételni a kezelést, hogy a még megbúvó baktériumok is elpusztuljanak. A pata akkor tekinthető gyógyultnak, mikor a nyír már teljesen új, rugalmas száraz szaruból áll. Tévedés az, hogy ha a karám sáros, akkor nyírrothadást kap a ló. Az ép szaru nagyon ellenálló. Ezek a baktériumok csak akkor tudják megtámadni, ha valami miatt sérül. Erre nagyon alkalmas a trágyalé, ami egy idő után egyszerűen feloldja a talp és a nyír szaruját, megszüntetve ezzel annak ellenállását. ( A fakátrány segíthet a megelőzésben, ez a sűrű, fekete, kátrányszagú folyadék egy ideig ellenállóbbá teszi a talpat és a nyírt a trágyalével szemben, így csökkenti a rothasztó baktériumok bekerülésének esélyét. ) Sáros, vizes idő esetén az iskolába való bemenetel előtt nagyobb figyelmet kell fordítani a pata tisztogatására. Az SBC paszta egy nagyon erősen szárító krém. Használatánál gumikesztyű alkalmazása indokolt. Állatorvos írja fel receptre és gyógyszertárban váltható ki. Régebben kék színű rézgálicot használtak, ami kevésbé hatásos, ráadásul mérgező emberre és állatra egyaránt és a bőrön át is felszívódik.

Patarepedés

A másik gyakori probléma a patarepedés. Ez nem az, amikor alulról felfelé reped a pata, mert az megfelelő körmöléssel helyrehozható. A talaj által okozott nyomásokat és az ilyen kis repedéseket károsodás nélkül el tudja viselni a ló. Komolyabb gondot a felülről, a pártaszélről ( ahol a kemény szaru átmegy a puha részbe ) lefelé irányuló repedések okoznak. Ezek lehetnek átható vagy felületes repedések. Sajnos egy idő után szinte minden felületes repedés áthatóvá válik ( ami azt jelenti, hogy a szarutok teljes vastagságában megreped), hiszen a ló patájának hihetetlenül nagy terhelést kell minden lépésnél elviselni. Ilyenkor a repedésből vér szivárog és a gyulladás miatt átmeneti sántaság léphet fel. Kezelését patkolókovácsra vagy állatorvosra kell bízni, akik patametszést hajtanak végre. Amit mi tehetünk, az, hogy fertőtlenítjük, majd bekötjük a patát. Jó, ha mindig kéznél van egy patareszelő és egy patafaragó kés, mert ezzel kisebb alakításokat mi is elvégezhetünk. ( Természetesen előtte alaposan tanulmányozni kell ennek a módját.) Ha szakemberre bízzuk ezt a feladatot, akkor 6 - 8 hetente feltétlenül meg kell körmölni, illetve patkolni a patát.

Patairha - gyulladás

A patairha - gyulladás veszélyessége a ló sajátos lábszerkezetéből ered. A betegség kifejezetten rossz kimenetelű is lehet. A külső kemény szarutok és a belül elhelyezkedő patacsont között csak az úgynevezett szarulemezek tartják a kapcsolatot. A pata bármely gyulladása esetén a szarulemezek között savókilépés indul meg, ezzel megszakítva a kapcsolatot a csont és szarutok között, majd a ló súlya következtében a patacsont megsüllyed és előrebillen ( rotálódik ). Ha a savókilépés az egész patára kiterjed, akkor a szarutok egyszerűen leesik a csontról. Általában a ló ezt már nem éri meg, mert a szenvedéstől legyengül és a szövődmények ( felfekvés, tüdőgyulladás ) miatt elpusztul. Az első 2 - 3 napban elkezdett megfelelő és radikális kezeléssel megmenthető a ló élete, de nagyon valószínű a rokkant pata kialakulása. Kezelni csak kórházban lehet. E betegség kialakulhat szeptikus ( mikor egy sérülés elfertőződik, vagy ellés utáni méhlepény bennmaradása esetén ) és traumás módon. Ez utóbbiról azért fontos tudni, mert pl. patkóhoz szoktatott ló patkó nélküli járása kemény talajon is kiválthatja. Ugyanígy kialakulhat egy kemény sziklára vagy kőre való rossz lépéstől is. Ezek időben elkezdet kezelése esetén a kilátások jobbak, mint az előző kettőnél. A baj csak az, hogy az időben történő észrevételhez szakavatott szemekre van szükség. Általában előbb első patákon alakul ki. Ilyenkor a pata meleg ( ezt mindig reggel, kimenetel előtt kell megnézni, mikor hideg a ló lába ) és a csüdartéria erőteljesen lüktet. A ló nem szívesen mozog, és maga alá húzza hátsó lábait, hogy kímélje az elsőket. Jellemző tünet még a pártaszél megdagadása, ám ez már túl későn alakul ki ahhoz, hogy hatékonyan kezeljék a betegséget.

Patkolás

Vasalásnak is hívják, kezdődik a pata megfaragásával, minek könnyítése végett a kovácsok gyakran tüzes lapáttal megsütik a patát: de ez hiba, mert az égett szaru porhanyóvá vagyis parázzsá válik. Továbbá arra is kell ügyelni, hogy a nyírről csak a foszladozó szaru távolíttassék el, és hogy a saroktámaszokkal való összeköttetése át ne metszessék. A kovács ezután elkészíti a patkót és felpróbálja, vagyis azt állapítja meg, hogy a patkó mindenütt érintkezik - e a pata hordozószélével. A felpróbálás meleg vagy hideg úton eszközölhető, de rendesen az első eljárást alkalmazzák, vagyis a patkót fekete - meleg állapotban teszik néhány másodpercre a hordozószélre s azután azt nézik, hogy mindenütt egyenletesen érintette - e a szarut. A hideg felpróbálásnál korommal, krétával vagy festékkel kenik be a patkót, s a hordozószélre nyomván, megfigyelik, hogy mindenütt megfesti - e azt. Végre még a patkó fölszögellése következik, minél a kovácsnak arra kell ügyelnie, hogy a húsos részekre ne verje, azaz meg ne nyilalja a lovat.( Pallas nagylexikon)

A patkolás veszélyei

A patkolás egyik célja, hogy megvédje a patát a túlzott kopástól és meggátolja a ló elcsúszását. (Ezenkívül úgynevezett gyógyító patkolást is ismerünk, aminek célja az esetleges patahibák javítása. ) Maga a patkolás civilizációs ártalom, ami szükséges rossznak is tekinthető. A patkó védi a patát a túlzott kopástól, de gátolja a természetes tágulást és összehúzódást is. A pata védelmében érdemes naponta kétszer, és a ló minden munkája után gondosan kikaparni. A patkót kb. hathetente le kell venni, hogy megőrizhető legyen a helyes lábvégtengely. A patkó felhelyezésének két elfogadott módja van. Az egyik a hideg patkolás, a másik a melegen való felhelyezése ( sütése ) a patára. Sütésnél a patkót a vörös izzásnál hidegebben kell feltenni, hogy el ne égesse a szarut. A túlzottan elégetett szaru elmorzsolódik, a patkó meglazul, minősége romlik, de fontosabb ettől, hogy kárt okoz a pataszerkezetben. A pata rossz hővezető, ezért a forró vasat anélkül lehet felhelyezni, hogy a lónak fájdalmat okozna, vagy megsértené a szaru alatt elhelyezkedő érzékeny réteget. A pata fehér vonala viszont nagyon jó hővezető, így komoly károkat okoz, ha a fehér vonalon felszalad a forróság. A forró vassal történő patkolás előnye a pontos felhelyezés és a biztonságos rögzítés, de ehhez pontos, rutinos kézre van szükség. Hideg patkolás esetén a patkót - ahogy nevéből adódik - hidegen rögzítik a patára. A hidegen felvert vasak gyorsabban lazulnak, mert nem illeszkednek olyan pontosan, mint a melegen feltettek. Egyetlen előnye, hogy a patkolás gyorsabb. A patkó felverése közben előfordulhat, hogy a szeg irányt változtat, és a pata érzékeny részét érinti, sérti, nyomja. Ennek jele, hogy a ló elhúzza, elrántja a lábát, ilyenkor a szeget el kell távolítani. A kihúzott szegen elszíneződés, a patán pedig vérzés figyelhető meg. Ilyen elszegelés gyakori a patkolásnak ellenálló, sérült, töredezett patájú lovaknál, de előfordulhat akkor is, ha nagyon elreszelték a pata fali részét, vagy a vasat túl szűkre igazították. Nem ritka ilyen esetben, hogy sántaság csak 12 - 24 óra elteltével jelentkezik. Ha ezt észleljük, minden esetben a munkát végző kovácsot kell értesíteni, hogy a problémát megszüntesse. Patkolás után érdemes a lovat lépésben és ügetésben megvezetni, hogy az esetleges problémára, sántaságra fény derüljön.