2010. május 2., vasárnap

A lovak betegségeiről

A ló leggyakoribb betegsége a bélsárpangás, avagy köznapi nyelvén: kólika. A lovak legveszélyesebb és egyben legköltségesebb megbetegedésének tartják, ilyenkor a ló tulajdonképpen felfúvódik. Megfelelő takarmányozással, ami illeszkedik emésztőrendszeréhez és a tápanyagok felszívódásának módjához, jelentősen csökkenthető a kólika kialakulásának veszélye. Kialakulására magyarázatot a ló emésztőtraktusának felépítése és annak működése adhat. A ló emésztőrendszere folyamatos, magas rosttartalmú takarmány felvételére rendezkedett be. A takarmány gyorsan áthalad a gyomron és a vékonybélen, majd a vakbélben és a vastagbélben tovább időzik, ahol baktériumok segítségével erjed meg. Ez a tíbusú emésztés azért alakulhatott ki, mert a lovak gyakran rostban gazdag, nagy mennyiségű, de rossz minőségű takarmányhoz jutottak. Ez ideális a vadon élő, illetve a rideg tartásban tartott lovaknak, ahol ugyan nem túl tápanyagdús, de annál nagyobb mennyiségű legelőfű vagy széna áll rendelkezésre. A nagy mennyiségű, ám koncentrált takarmányok felvételét tekintve azonban ez a rendszer rosszul tervezett. Magas abrakadagok esetén a gabonafélék gyorsan áthaladnak a gyomron és a vékonybélen, és ennek kevesebb, mint 60% - a emésztődik meg ez idő alatt. A takarmány igen magas energia - és fehérjetartalommal érkezik a vakbélbe és a vastagbélbe, ahol tejsavas erjedés kezdődik, ami lecsökkenti a Ph - t, ezzel rengeteg baktérium és protozoa pusztulását okozva. Ezek a baktériumok nemcsak kárba vesznek, de toxinok is képződnek, ami kólikához vezet.
Néhány jó tanács, melyek betartásával jelentősen csökkenthető a kólika kialakulásának a veszélye :
- Végezzünk folyamatosan féregtelenítést. Az emésztőrendszeri paraziták gyakran okoznak kólikát.
- Biztosítsunk mindig elegendő rostot a takarmányadagban. Minimum 1 kg szénát etessünk 100 testtömeg kg - on ként. A magasabb szálas arány tovább csökkenti a kólika veszélyét.
- Növeljük az etetések számát. Többször keveset enni a humán étrendben is tanácsos, ezt a lovaknál se felejtsük el. Ne etessünk egy alkalommal egyszerre 2,5 kg - nál több abrakot.
Ne felejtsük el, hogy a kólikát legtöbbször az ember okozza. Ha sikerül olyan takarmányozási kultúrát kialakítani, ami a lehető legközelebb áll a természetes takarmányozáshoz, akkor lehet kiküszöbölni a kólikát. Állandó, változásoktól mentes étrendet biztosítsunk, ami garantálja a bélbaktériumok sértetlenségét. A kólika általában heves hasi fájdalommal jár. A ló nem eszik, hasát nézegeti, kapar. Erősebb görcsök szemmel láthatóak a hasfalon, leizzad, sőt súlyosabb esetben hempereg, vergődik. Ez utóbbit mindenképpen meg kell akadályozni, mert könnyen bélcsavarodást kaphat. A trágyája normál esetben sárgásbarna színű, puha, de egybeálló gombócokból áll, és felületét fényes nyálka borítja. ( Kólika, azaz bélsárpangás esetén ehhez képest színe sötétebb, kemény, száraz bogyókat tartalmaz. ) Sajnos ez egy olyan betegség, mely kezdetben könnyen gyógyítható, de ha nem érkezik időben szakorvosi segítség, akkor súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Az állatorvos szinte sosem tud a kezdeti időszakban jönni, ezért célszerű, ha minden lótartó megtanul injekciót beadni a vénába. ( Ez egy állatorvos segítségével könnyen elsajátítható. )

Mit tegyünk, ha kólikás a ló?

Legfontosabb, hogy vegyük észre! Abból, hogy kedvetlen, nem eszik, esetleg nyugtalanul sétál. Ilyenkor a hasfalon át jól halhatóak a bélhangok. Normális esetben állandó zörejek és kb. 8 másodpercenként egy hangos morajlás halható. Bélsárpangás esetén ezek a hangok elhalkulnak, esetleg meg is szűnnek. Legelső feladat a fájdalomcsillapítás. A lovat ki kell vinni sétálni, de nem futtatni. A fájdalomcsillapító rövid időn belül csökkenti a görcsöket. Sokszor csak egy kis megrekedt bélgáz okozza az egyébként erős fájdalmakat, mely a séta során megélénkülő bélmozgással távozik is. Ilyenkor nincs szükség további gyógykezelésre. Más betegségek szövődményeként is kialakulhat kólika, mely általában abból ered, hogy a beteg ló nem mozog. Ha lehetőség van rá, akkor a lóval sétáljunk 5 - 10 percet naponta többször, még az egyébként lázas lóval is. Kivételt képez a patairha - gyulladás ás a bénulásos izomfesték - vizelés, mely teljes boksznyugalmat kíván. Minden betegség esetén számolni kell ezzel a komplikációval, így a beteg lovat diétás étrenden kell tartani. Lehetőleg magas fehérjetartalmú takarmányt ne kapjon ( lucerna, kukorica ). Egyen csak réti szénát, és ha lehet, hagyjuk el az abrakot. Ha ezt nem tehetjük, akkor kevés beáztatott zab és korpa kis keserűsóval meghintve ( mely hashajtó hatású) legyen a táplálék. Füvet, zöldséget, gyümölcsöt ehet. Javulás esetén pár nap alatt fokozatosan kell visszatérni az eredeti étrendre. Mindenféleképp nézessük meg állatorvossal a lovat, különösen akkor, ha többször ismétlődik a betegség, vagy nehéz munka után lett kólikás a ló. Ez azért fontos, mert a hasi fájdalom a hereburoksérv egyik ismertetőjele. Heréltnél és csődörnél jelentkezik. Az oka, hogy a nemi szervnél lévő lágyékgyűrű ( ahol a here - és húgyvezeték megy le a herezacskóba ) kitágult nyílásán át ( pl. erőltetett munka után ) a bél is kitüremkedik, sőt később kizáródik és elhal. Ilyenkor a herezacskó dagadt és hideg. A betegséget az állatorvos egyszerű rektális vizsgálattal egyértelműen diagnosztizálhatja. Csak azonnali műtéttel orvosolható, akkor viszont nagyon jó gyógyulási aránnyal.

Bénulásos izomfesték - vizelés

Még egy jellemző betegsége a lónak a myoglobinuria, vagyis a bénulásos izomfesték - vizelés. A köznyelvben azért hívják ünnepi betegségnek, mert az ünnepek miatti 2 - 3 napos lópihenők után szokott jelentkezni. Erőteljes, rendszeres munkát végző ( sportló, versenyló ) és jól táplált lovon szokott előjönni. Az oka az, hogy a munka során az izomban nagy mennyiségben jelenlevő glikogén a pihenőnapok utáni első mozgáskor hirtelen alakul át tejsavvá, a gyorsan jött, nagy megterhelés miatt az anyagcsere felgyorsul, a méreganyagok pedig nem tudnak elég gyorsan kiürülni a szervezetéből. Ez egy erős izomfájdalmat és lemerevedést okoz és a későbbiek során izomsorvadáshoz vezethet. A vizelet a kiválasztódó izomfesték miatt vöröses színűvé válik. Ha észleljük, azután a lovat nem szabad mozgatni, ha pedig nem otthon van, egy, másfél órai pihenő után, mikor kicsit oldódik a görcs és merevség, lassan haza kell vezetni. Izomlazítókkal és gyulladáscsökkentővel, állatorvos segítségével kezelhető. A megelőzés ebben az esetben is nagyon fontos. Az erőteljes munkát végző lovat alaposan le kell sétáltatni, hogy ezeknek az anyagoknak nagy része lebomoljon. A karámban tartott lovaknál ritkábban alakul ki a betegség, mert egész nap ( munka előtt és után ) sétálnak. Sokan nem tudják, hogy azoknál a lovaknál, melyek huzamosabb ideig ( 8 - 10 nap ) nem mozognak ( sántaság, betegség ) azért nem alakult ki, mert ennyi idő alatt maguktól lebomlanak a betegséget kiváltó anyagok. Az alultáplált ló esetében nincs minek felszaporodnia. De természetesen nem ez a követendő útja a prevenciónak.

Takarmánymérgezés

Nagyon veszélyes betegség a takarmánymérgezés és az ebből kialakuló heveny savós patairha - gyulladás. A mérgezés általában penészes takarmánytól alakul ki. Létrejöhet azonban hirtelen takarmányváltáskor is, mikor a szervezet nem képes semlegesíteni a hirtelen és nagy mennyiségben bekerült méreganyagokat, melyek amúgy nem okoznának problémát. Természetesen nagy szerepet játszik az egyéni érzékenység is. Ismertetőjele a lábak ödémás duzzanata, mely általában séta után csökken. Sokszor a hasa alja és a herék is bedagadhatnak, esetleg allergiás duzzanatok jönnek ki különböző testrészeken. Gyógyítása kombinált kezelést, szakorvosi ellátást igényel.

Féreghajtás

Bár orvosi téma, de a legtöbb esetben a takarmányozás közben rendszeresen elvégezheti a gazda is. A féreghajtás megelőző jelleggel - legalább évi rendszerességgel - folyamatos kell, hogy legyen, akkor is érdemes elvégezni, ha lovaink nem mutatnak semmilyen tünetet. ( A fogyás lehet a férgesség jele, ilyenkor ugyanis a ló nem tudja teljesen hasznosítani a takarmányt. ) Fontos, hogy az állományon egyszerre hajtsuk végre a féreghajtást, különben az alomban megmaradó féregpeték visszafertőzik az állományt. Évente legalább kétszer, tavasszal és ősszel meg kell ismételni e műveletet.Aki teheti, az háromhavonta végezze el. Többfajta féreghajtó gyógyszer létezik paszta, pellet, granulátum, folyadék formájában. Egyik hatása sem teljes körű, ezért legalább kétfélét kell használni egy év alatt. Van, amelyik csak kifejlett élősködőre hat, van, amelyik a petére is. Ráadásul a különböző fejlődési folyamatok sokszor egy időben jelentkeznek az állománynál, ezért elengedhetetlen egy komplett féregtelenítési program kialakulása. Fontos, hogy vemhesség és szoptatás alatt nem mindegyik használható. Adagolásuk általában a csomagoláson testsúlykilogrammban van megadva.

Élősködők

A tavasz beköszöntével a kellemesen simogató első meleg napsugarak nemcsak minket, embereket és négylábú kedvenceiket csalnak ki a szabadba, hanem sajnos a különféle soklábú és sokszárnyú jószágot, nevezetesen a rovarokat és társaikat is. A jó idő megjelenésével növekednek az ezzel kapcsolatos gondok is: kinek jutottak volna eszébe hideg téli estéken a legyek és a szúnyogok? Sajnálatos módon azonban a tavaszi kilovaglások alkalmával, vagy a karámban, illetve az istállóban is egyre többükkel találkozhatunk. De ha idejében felkészülünk a kellemetlenkedők támadásaira, megakadályozhatjuk, hogy komolyabb bajt okozzanak kedvenceinknél. Hasonló a helyzet a különféle belső élősködőkkel is, amelyek talán még a fent említett külső élősködőknél is nagyobb károkat okozhatnak a gazdaszervezetben, különösen azért, mert előfordul, hogy a lótulajdonos túl későn veszi észre, hogy baj van - miközben a belső élősködők megtelepedése is megelőzhető lenne megfelelő készítmények rendszeres használatával. De nézzük sorjában. A különféle élősködőket - melyeknek közös jellemzője, hogy az úgynevezett gazdaállat ( esetünkben a ló ) szervezetéből szerzik meg táplálékukat, vagy épp a szaporodásukhoz, illetve fejlődésükhöz szükséges közeget - két nagy csoportra szoktuk osztani, külső és belső élősködőkre.

A belső élősködők

A belső élősködők életszakaszaik egy részét a gazdaszervezeten bélül töltik el, és jelenlétükkel mindenképpen zavarják a gazdaállat megfelelő fejlődését. A belső élősködőkkel fertőzött ló kondíciója leromlik, a felvett takarmányt nem képes szervezetében a megszokott mértékben hasznosítani, lesoványodik. A férges ló gyakran kólikás tünetekkel is jelzi megbetegedését. Megfelelő gyógyszeres kezeléssel megelőzhetjük a belső élősködők megtelepedését a szervezetben, illetve ha már megtörtént a baj, akkor is van mód gyógyító kezelésre. A leggyakoribb belső élősködők egyike a Parascaris equorum, az orsóféreg, melynek petéi szájon át kerülnek be a ló szervezetébe. A vékonybélbe jutva a petékből lárvák lesznek, amely vándorolni kezdenek a ló szervezetében, és eközben súlyosan károsíthatják a létfontosságú szerveket, például a tüdőt, de a májat is. A vándorlás befejeztével a lárvák ismét a bélbe jutnak vissza, ahol kifejlett férgekké alakulnak, és lerakják petéiket, amelyek a széklettel a külvilágra kerülnek, és ismét megfertőzik az állatokat. Az orsóférgesség legfőbb tünete a ló kondíciójának romlása, a csikók fejlődésének lelassulása, de súlyos esetben a vándorláskor a tüdőbe kerülő féreglárvák komoly légzőszervi problémát is okozhatnak. A Strongylis vulgaris a vastagbélférgesség okozója, amely az orsóférgességhez hasonló kártétele mellett az artériákban zajló lárvavándorlással vérrögök képződését, és ezzel egyes artériák eltömődését is okozhatja.Ez a bélszakaszokban súlyos, sőt néha végzetes kimenetelű kólikához is vezethet, de ugyanígy akár a hátulsó végtag sántaságát, az izmok működésének romlását is okozhatja. Az Oxyuris equi által okozott hegyesfarkú - férgesség nem tartozik a túlzottan veszedelmes károkat okozó belső élősködők közé, inkább csak kellemetlen a ló számára, illetve jelzi a tulajdonosnak, hogy már el is késett a féregtelenítéssel. Ennek első intő jele a faroktő viszketése, dörzsölése. Az ismertetett élősködők mellett még számos más belső élősködő kártétele is veszélyeztetheti lovaink egészségét, mindegyikük felsorolására azonban jó néhány oldalra lenne szükség. Ám ha a lótulajdonosok betartják az istálló - és a legelőhigiénia alapvető szabályait, valamint rendszeresen féregtelenítik lovaikat, remélhetőleg sosem kell találkozniuk ezekkel a kellemetlen élőlényekkel.

Külső élősködők

Míg a megelőzés révén a belső élősködők kártételeivel talán sohasem kell szembesülnünk, addig a külső élősködők egy része sajnos hozzátartozik a nyári hétköznapokhoz. A legközismertebb repülő rovarok, amelyek ott donganak a legtöbb istálló és legelő körül, nem csak zavarják a lovakat, hanem számos fertőző betegség terjesztői is lehetnek. A szúnyogok elsősorban a fertőző kevésvérűség terjesztésével okozhatnak felbecsülhetetlen károkat a lóállományokban. A fertőző kevésvérűség ugyanis gyógyíthatatlan betegség, amely ellen nem lehet védekezni vakcinázással, csak a lóállományok szűrését lehet elvégezni, ez viszont évente kötelező a tenyész - és a versenyeken részt vevő állatoknál. A legyek is számos kellemetlenséget okozhatnak a lovaknak: a lovon lévő sebekbe, sérülésekbe lerakják petéiket, illetve különféle baktériumokat hordozva is elfertőzhetik azokat. A Gasterophilus intestinalis nevű légyfaj és néhány közeli rokona pedig még ennél is komolyabb gondot jelenthet: a kifejlett rovarok petéiket a lovak szőrszálaira rakják le, aztán ha a lovak lenyalogatják azokat, a szájba kerülő petékből kikelő lárvák befúrják magukat a nyelv alá, és szájgyulladást okoznak, illetve a gyomorba kerülve károsítja a gyomor nyálkahártyáját. A lárvák még átalakulásuk előtt a bélsárral a külvilágra kerülnek, és ott kifejlett rovar lesz belőlük. A kullancsok is súlyos betegség terjesztői lehetnek. A Dermacentor marginatus nevű kullancsfaj terjesztheti a babesiosis nevű betegséget, mivel nyálával a gazdaállat szervezetébe juttathatja a betegséget okozó vérélősködőket. A babesiosis elpusztítja a vörösvértesteket, a széteső vörösvértestekből kiszabaduló vértestek így kiválasztódik a vizeletbe, amitől a vizelet sötétvöröses, barnás lesz. A betegség magas lázzal jár, és súlyos esetben akár az állat pusztulásához is vezethet. Szintén meg kell említenünk a külső élősködők károkozásai közé tartozó rühösséget is, amelyet leggyakrabban a Sarcoptes scabiei var equi okoz. A rühösség szerencsére többnyire elkerüli a megfelelő higiéniás körülmények között tartott, rendszeresen ápolt és egyébként is egészséges lovakat, és csak a rossz tartási körülmények között lévő lovakat támadja meg. A viszketés, gyakori vakaródzás, és étvágytalanság, fogyás azonban intő jel lehet, hogy mégis rühességgel van dolgunk. Az élősködők elsősorban a sörény és a farok szőrzetébe fészkelik be magukat, ahol előbb kis hólyagocskák jelennek meg, bőrgyulladás alakul ki, majd a szőr ki is hullik.
Mint a fentiekből láthatjuk, a lovakat számos külső és belső élősködő veszélyezteti, az ellenük való védekezés az ember feladata. Ma már számtalan szer közül választhatunk, akár megelőzésről, akár a már kialakult fertőzés megszüntetéséről legyen is szó. Abban a tekintetben is igen széles a kínálat, hogy egy - egy alkalommal mely konkrét fajok ellen akarunk védekezni, de választhatunk széles hatásspektrumú, több faj ellen védelmet biztosító készítményt is. A belső élősködők elleni védekezésre használt féreghajtó szereket egyszerűen megetethetjük a lóval, a külső élősködők elleni védelemben pedig sokféle, általában a ló szőrére vagy bőrére juttatható folyékony szer közül választhatunk. De vehetünk olyan készítményt is, amely egyszerre nyújt védelmet a belső és a külső élősködők ellen is, így egy kezeléssel védekezhetünk mindkét csoport támadásai ellen. Azonban ahhoz, hogy megfelelő szer mellett döntsünk, kérjük ki állatorvos tanácsát, aki a megfelelő rendszerességet is előírja, és így valóban hatékonnyá tehetjük a védekezést.

Kötelező és ajánlott védőoltások, vérvizsgálatok

Minden lótulajdonos köteles évente egyszer lovát bevizsgáltatni fertőző kevésvérűségre, takonykórra. Nem sportlovak esetében általában csak kétévente teszik meg. A körzeti állatorvos feladata a vért levenni és bevizsgáltatni. Ezek a betegségek bejelentésre kötelezettek és megjelenésük esetén az egész állomány kiirtását vonják maguk után, sőt még a környéken tartózkodó állatok is belekerülhetnek ebbe. Azért van rá szükség, mert e betegségek nem gyógyíthatók, viszont rendkívül gyorsan terjednek. Ezért kell nagyon odafigyelni arra, hogy egy újonnan vásárolt lónak az ezekre vonatkozó orvosi igazolásai meglegyenek, mindezzel együtt nem árt pár hétig elkülöníteni az állatot. A védőoltások közül a lóinfluenza elleni oltást írják elő, ennek több változata létezik. Ajánlatos a mostanában nagyon terjedő herpeszvírus ellen is beoltani lovainkat, mert ez fertőző, és vetélést okoz.

Gyógyszerekről

Mi az, amire szükségünk lehet házi patikánkba? A lentiek főleg humán gyógyászatban használt gyógyszerek. Az állatgyógyászati cikkeket ad. us. vet. kifejezés jelöli.
Fertőtlenítőszerek:
Betadine, Jód, Arugeen spray ( injekciózás esetén, sebek fertőtlenítésére). 3% - kos Hydrogén - peroxid ( Hyperol ) ( sérülések, nyírrothadás lemosására). Sterogenol oldat, Ritosept oldat, Neomagnol ( fertőtlenítő lemosására).
Sérülésekre való krémek:
Hydrocortison 2,5 % - kos krém, Ebrimycin gél ( együtt és külön is lehet használni sérülésekre, de csak egy - két napig. Utána hámosítóval kell kenni, nagyon erős gyulladáscsökkentő antibiotikummal kombinálva.)
Neogranormon kenőcs ( hámosító ).
Trümmeli paszta ( ad. us. vet. ) (hámosító, fertőtlenítő).
Mikulitz kemőcs ( ad. us. vet.) ( A csüd sérüléseire vagy mellőzésképpen is használható hámosító. A sebek utáni kemény pörkök eltávolítására.)
Mercurochrom oldat ( hámosító ).
Gombás megbetegedésekre:
Baranszky paszta ( ad. us. vet.) ( A tarlósömör leghatásosabb ellenszere. Szinte mindenfajta sömör és gomba kezelésére jó).
Castelláni oldat, Trichlorata oldat ( többféle gombás fertőzés kezelésére ).
Pataápolásra:
SBC paszta ( ad. us. vet.) ( nyírothadás kezelésére )
Fakátrány ( nyír és talp megóvására).
Féreghajtók:
Equalan, Panacur, Thelmin, Vermitan, Mebenvet ( Általában paszta formában kapható. Több ló esetén érdemesebb az 500 gr - os granulátumot választani. )
Görcsoldók:
Algopyrin inj. No - spa inj. ( ad. us. vet. ) ( lehet vénásan és izomba is adni ).
Vizelethajtó:
Furosemid injekció.
Allergiás reakciók esetén:
Dehistin inj. ( ad. us. vet. ), Depersolon inj. Nomilen inj., Calcimusc inj. ( komplex terápia részeként alkalmazható ).
A szem betegségeire ható gyógyszerek:
Ultracortenol, Depersolon szemcsepp ( gyulladáscsökkentő ).
Irgamid, Garasone, Septosyl szemkenőcs ( antibiotikum ).

Fontos tudni, hogy bármilyen kis gyulladás van a ló szemében, akkor azonnal el kell kezdeni a kezelését. A szaruhártya nagyon érzékeny, és elhanyagolt szemgyulladás esetén hályog alakul ki, mely vaksághoz is vezethet. Először a szemcseppet kell belecsepegtetni. Sokszor megy sár vagy valami kis növénydarab a ló szemébe. Ezt izotóniás sóoldattal vagy szemcseppel kell kimosni. Utána mindenféleképpen fojtatni kell a kezelést antibiotikumos szemkenőccsel, mert a cseppek általában gyulladáscsökkentő hatásúak, de önmagukban nem elegendő a használatuk. A kenőcsöt nem a szem mellé, hanem közvetlenül a szembe kell bejuttatni, elegendő, ha az alsó kötőhártyát óvatosan lehúzzuk, és arra tesszük a krémet.

Egyéb gyógyászati módok

Jó hatásfokúak a különböző, gyógyszertárakban kapható gyógyteák. A borsmenta és kakukkfű tea köhögéscsillapító, a kamilla gyulladáscsökkentő hatású. Általában szeretik a lovak, de a teák megitatása nem mindig egyszerű. Átlagosan egy vödör vízben 2 - 3 evőkanál teát kell megfőzni. Hidegen kell itatni, ha lehet reggel, etetés közben. Önitatós istállóban ezt legcélszerűbben úgy alkalmazhatjuk, ha éjszakára elzárjuk a vizet, így a ló reggel szomjas lesz, és hamar kiissza a teát. Ha csak egy pár kortyot iszik belőle, már az is hatásos lehet. Naponta többször meg kell kínálni a teával, utána következhet az itatás sima vízzel. A homeopátia az állatgyógyászat területén is egyre nagyobb teret hódít, komoly eredményekkel. Ma már az állatgyógyászatban is nemzetközileg elismert és hatásos gyógymódnak számít. Magyarországon is egyre népszerűbb, és egyre több szakorvos igyekszik elsajátítani homeopátiás ismereteket, és emellett egyre intenzívebben folyik az oktatása, népszerűsítése.